Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)
42 nincs, sőt több egyénnek jelenléte és befolyása a dolog természeténél fogva önkényt vélelmezendő — nem alkalmazható. 133. Oly szerződés folytán, melyben a teljesítés határideje meg nem határoztatott, kikötött bánatpénz sikerrel csak akkor követelhető, ha az, hogy a kötelezett fél szerződésszerű kötelmei teljesítésére kellőleg felszólittatott, bebizonyittatik. (1875. april 8-án 1966. sz. alatt.) Sz. J. felperes N. Mátyás ellen indított keresetében előadta, hogy alperestől 1872. évi november 29-én megvette a 32. számú bérkocsit a hozzá tartozó két lóval és szerszámmal oly feltétel mellett, hogy azt alperes más nap átadja, ellenesetben tartozik felperesnek, — ki egy 10 krost adott néki mint a 100 frtot képviselőt — 100 frt bánatpénzt fizetni. De alperes máig sem adván át a megvett tárgyakat, kéri azt 100 frt szószegési dijban és kamataiban elmarasztalni. A tárgyalás befejezte után az első bíróság alperest 100 frt szószegési díj s annak 1872. november 12-töl járó kamatai megfizetésében elmarasztalta. A pesti kir. ítélő tábla 1874. évi november 24-ón 29931. sz. alatt hozott ítéletével az első bíróság ítéletét megváltoztatta ós felperest keresetével elutasította: mert felperes keresetlevelében alperest 100 frt szószegési díjnak megfizetésére kérte köteleztetni, mivel azonban felperes azt, hogy a közte s alperes között létrejött adásvételi ügylet megkötésekor 100 frt bánatpénz kiköttetett volna, alperes tagadása ellenében tanúinak azon vallomásával, hogy felperes az alperesnek 100 frt helyett átadott 10 kros darabot foglalónak kívánta tekintetni, nem bizonyította be, felperes csakis a tényleg átadott foglalót vagy annak kétszeregét követelhetné alperestől, de mivel ezt nem kérte, őt keresetével el kellett utasítani. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék a kir. tábla ítéletét helybenhagyta, következő indokoknál fogva. Ámbár az eskü alatt kihallgatott tanuk vallomásánál fogva kétséget nem szenved, miszerint a kérdéses adásvevési szerződés megszegése esetére, a szerződéstől visszalépő fél magát 100 frt bánatpénz lefizetésére komolyan kötelezte, mind a mellett mégis el volt felperes keresetével utasítandó :
