Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

36 mert az 1840. 14. törv. czikk 28. §-a világosan rendeli, hogyha a kárból behajtott marhák iránt 3 nap alatt magát senki sem jelenti, a károsodott vagy behajtó tartozik az ilynemű marhákat az ott kijelölt közhatósági közegeknek azonnal bejelenteni, mely bejelentés elmulasztása esetén a hivatolt szakasz e) pontja szerint a Hármas törv. könyv III. r. 33. czime ós az 1729. 42. törv. czikk rendeletének van helye, jelen esetben azonban arról, hogy a felperesi sertések behajtattak, felperes meghatalmazottja azonnal értesíttetett, ki is az ellenirathoz 2'/. alatt csatolt 1872. november 1. napján kelt levél szerint egy részről beismerte, hogy a kár becsüje vele közöltetett, más részről pedig tudatta, hogy a behajtott sertések tulajdonosa el fog jönni. E szerint tehát az, hogy a sertések alperes által fel nem jelentettek, nem alperes mulasztásának, hanem azon körülménynek tulajdonítandó, hogy felperesnek eljövetele s igy az ügynek barátságos kiegyenlítése kilátásba helyeztetett, következőleg alperes mulasztása olyannak nem tekinthető, mely az idézett törvény súlyát vonná maga után. 128. 1. Azon kifogás, hogy valamely egyesség érvényre nem emelkedett, csak akkor bir jogi jelentőséggel, ha egyúttal oly ténykörülmények adatnak elő, s bizonyittatnak, melyekből az egyesség érvénytelensége vagy hatálytalansága jogilag következik. 2. A tanúk által jogi kérdésekről nyilvánított egyéni nézet, azokat támogató tények nélkül ítéleti alapul nem szolgálhat. :t. Viszkereset utján nem érvényesíthető oly jog, melynek érvényesítése végett külön per van folyamatban. (1875. april 5-én 2074. sz. alatt.) L. János felperesnek L. Pál alperes ellen a bogdányi 995. számú tj könyvben foglalt ház tényleges birtokba bocsátása iránt folyamatba tett rendes utu perében, az első bíróság a keresetnek helyt adott s alperest a kereseti háznak felperes birtokába leendő bocsátására kötelezte. A pesti kir. ítélő tábla azonban 1874. évi november 16-án 42282. sz. alatt hozott Ítéletével az első biróság ítéletét megváltoztatta és felperest keresetével elutasította; mert felperes a 2*/. alatti osztályos egyesség valódiságát beismerte, azon kifogását azonban, mintha az mindkét fél beleegyezésével megszűnt volna, tanúinak vallomásával, kik arról hogy a felek az egyezménytől elállottak, mit sem tudnak, bebizonyítania nem sikerült. Azon további ellenvetése pedig, hogy a kérdéses egyesség jogérvényre soha sem emelkedett csak akkor bírna jelentőséggel, ha