Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

30 alperesek azon védelmükkel, melynek kimaradása miatt az itélet megsemmisíttetett, késleikedvén, halasztási kérvényekkel maguk is hátráltatták, főleg azonban az eljáró bíróság személyzetében közbejött gyakori változások késleltették, s az e részben törtónt késedelmezés alpereseket teljességgel nem terhelheti. Ezekből kitűnvén, hogy felperes 1864. évi június havában alperesek által tettlegesen eszközlott birtokháboritás miatt még a törvényes egy év lefolyta előtt beadta visszahelyezési keresetét, és ezen ügyének letárgyalását folytonosan szorgalmazta, hogy továbbá az ezen ügy tárgyalásánál közbenjött késedelem nem neki, hanem főleg a bíróság személyzetében közbenjött igen gyakori változásoknak tulajdonitható, s ez által felperesek jogfolytonossága megszakasztottnak vagy elévültnek épen nem tekinthető, felperes tettlegesen megháborított előbbi használatába visszahelyezendő volt. 123. Az előbbi tények szerint a kültelek a háztól elszakítható nem levén, örökösödés esetén a jogi vélelem — az ellenkező bebizonyításáig — a mellett harczol, hogy a mely elődtől származott a ház, a kültelek is ugyanattól eredett. (1875. april 8-án 2375. sz. alatt.) N. Pál felperesnek N. Jánosnó, D. Sára alperes ellen örökösödés iránt folyamatba tett perében az elsöbiróság alpereseket a tinnyei 70. és 811. számú telekjkönyvekben foglalt ingatlanoknak N. Jánost illető részére nézve Örökségi jogának elismerésére s ezen birtokrész kiadására kötelezte. A pesti kir. Ítélőtábla 1874. évi november hó 30-án 41645. sz. alatt hozott ítéletével: az elsöbiróság ítéletét, mennyiben felperes örökösödési jogát a tinnyei 70. számú telekjkönyvben 1., 2. és 3. rendszám alatt álló, továbbá a 611. számú telekjkönyvben foglalt ingatlanságokra nézve megalapította helybenhagyta. Egyebekben megváltoztatta, és a 70. számú telekjkönyvben 4 — 9 sorszám alatt felvett külsőségre irányzott keresetével felperest elutasitotta: mert néhai N. Sára hozománya felől felvett és C) alatt csatolt s közokmánynak tekintendő községi összeírás által be van bizonyítva, hogy a ház beltelek és szilvás, valamint a 611. számú telekjkönyvben foglalt szőlő N. Sárára atyjától származott, ebben tehát az örökösödési jog felperest mint azon ágból eredő legközelebbi rokont illeti. A kültelekre nézve azonban hason bizonyíték nincs előállítva : mert arról a C) alatti összeírásban említés sem tétetik, a G)