Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

31 alatti bizonyítvány pedig nem lévén közokmány, az mint puszta magánbizonyitvány semmi bizonyitó erővel sem bir. E szerint a felmutatott s bizonyitó erővel biró okmányokból csak annyi derül ki, hogy a kültelek N. Jánosra anyjától N. Sárára háromlott, azon felperes örökösödési jogát megállapító további körülmény azonban, hogy az N. Sárára atyjától származott s így erre nézve, főleg tekintettel arra, hogy N. Sárának férje N. András most is életben van, s ezen ingatlanra az örökösödési jog ezen perben sem idézett felet is illetheti, felperes örökösödési jogát megállapítani nem lehetett s azért e részben az elsöbiróság ítéletét meg kellett változtatni. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a pesti kir. ítélőtáblának a 70. számú tjkönyvben 4—9.sorszám alatt foglalt külsőségre nézve felebbezett részében megváltoztatta s felperes örökösödési jogát ezen részre nézve is megállapította : mert a C) alatti okmányból kétségtelenül kiderül, hogy az örökhagyó ifjú N. János nagyanyja N. Sára szülőitől N. Páltól és H. Sárától azon házas telket nyerte, melyet N. Pál Z. Imrétől vett, ezen ingatlan a C) alatti okmányban világosan házas teleknek neveztetvén, s különben is az előbbi törvények értelmében a külsőség a belső telektől el nem szakittathatván a jogi vélelem, az ellenkező bebizonyításáig, a mellett harczol, hogy N. Sára a C) alatti összeírásban foglalt házzal együtt az ahoz tartozó külsőséget is kapta. 124. Oly okmány, melyről a kiállító beismeri, hogy azt sajátkezüleg irta alá, épen oly bizonyítékot képez, mint a ptrendtartás 167. §-ában foglalt kellékekkel ellátott okmány, minélfogva az ily okmányban foglalt kötelezettség fenn nem állását az okmány kiállítója tartozik bizonyítani. (1875. april 12-én 2319. sz. a.) F. Pál felperesnek T. András alperes ellen 160 frt s jár. iránt indított sommás perében az elsöbiróság alperest a felperesnek megítélt föeskü letétele esetére a kereseti tőke s járulékaiban elmarasztalta. A pesti kir. ítélőtábla pedig 1874. évi deczember 23-án 47730. sz. alatt hozott ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta, s felperest keresetével feltétlenül elutasította. Következő indokoknál fogva. Eltekintve attól, hogy az A) alatti kötvényben a visszafizetés nincs kikötve, felperes beismerte, hogy az A) alatti kötvényt előtte-