Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

15 A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék a kir. tábla fentebbi ítéletét helybenhagyta : mert örökhagyó A. Mária midőn végrendeletének 9-ik pontjában emiitett 16 kila búzának felperes i'észére leendő kiadatását rendelte, egyszersmind kijelentette, hogy azon buza-mennyisóg felperes öreg atyjának pénzén szereztetett. Ezen buza tehát H.Mária hagyatékának terhét képezte, s ekép miután az a hagyatékban természetben nem találtatott, ugyanabból pótolandó, illetőleg megtéritendő. Minthogy pedig a kérdéses hagyaték felperesnek és alperes jogelődjének mint végrendeleti hagyományosoknak egyenlő arányban jutott, önkényt következik, hogy az emiitett búzamennyiség megtéritésének kötelessége fele részben felperest, fele részben pedig alperest terheli. E szerint tehát a másodbirósági itélet annak tekintetbe vételével, hogy felperes a végrendelet 14. pontjához alkalmazkodva nem 16 hanem csak 14 kila búzát követel — alperest két kila búzának kiadására helyesen kötelezte. 111. Oly birtok, melyről bebizonyittatik, hogy azt a perben álló felek szülei birták s azok elhalta után gyermekeik annak közös birtokában maradtak, a szülék hagyatékának lévén vélemezendö; ebből kifolyólag az egyik testvér a másiknak, ki a birtokból időközben eltávozni kényszerült, erre vonatkozó örökösödési jogát tagadja, nem elég kimutatni azt, hogy utóbb ö került az ingatlan tényleges birtokába, hanem az ellenkező jogvéleleinmeí szemben azt is ö tartozik bizonyítani, hogy mi úton és módon szerezte meg annak kizárólagos tulajdonát. (1875. márczius 1. 1486. sz. alatt.) B. Mihály felperesnek B. János ós András alperesek ellen örökösödés iránt folyamatba tett rendes utu perében az elsőbiróság felperes keresetének helyt adott s alpereseket a szobránczi 62. és 63. számú tjkönyvekben foglalt fél tkönyvi állománynak felperes részére leendő átadására kötelezte. A pesti kir. ítélőtábla 1874. évi november hó 9-én 37300. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta s felperest keresetével elutasította: mert felperes a per tárgyát képező 2/4 úrbéri telek 1/3 részét a közös szülék utáni örökjoga alapján igényli, azonban alperes tagadása ellenére nem igazolja azt, hogy a kérdéses fekvőségek a közös szülék tulajdonát s illetve hagyatékát képezték, tanuk ugyanis a hozzájuk intézett kérdő pontok alapján nem ezen irányban hallgattattak ki ós tettek vallomást.