Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

14 110. Ha elhasználható dolog annak határozott nicgeuilitése nélkül, hogy az az örökhagyó hagyatékából szolgáltassék ki, hagyományoztadk, az örökösöket e hagyomány kiszolgáltatásától fel nem menti azon körülmény, hogy ily dolog az örökhagyó hagyatékában nem találtatott. (1875. márczius 2-án 1535. sz. a.) J. Mária felperesnek S. Jánosné született M. Zsuzsánna ugy is mint kiskorú gyermekeinek gyámja ellen örökrész kiadása iránt inditott perében az első folyamodásu törvényszék alperes felső-levényi 12. szám a. foglalt ingatlanokból felperesnek készpénzbeli fizetés czímén járó 72 frt 62 krban elmarasztalta, ellenben a kereset többi részeivel s különösen azon kérelmével, melyben alpereseket a néki örökhagyó által hagyományozott 14 p. mérő buza kiadására kérte köteleztetni, elutasitotta. Felperes az Ítéletnek ezen utóbbi része ellen, vagyis mennyiben a 14 mérő buza meg nem ítéltetett, felebbezéssel élvén, a budapesti kir. ítélőtábla 1874. évi october 12-ón 37964. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbirósági ítéletnek a 14 mérő búzára vonatkozó felebbezett részét részben megváltoztatta, s alperest kötelezte, hogy felperesnek 7 p. mérő középminőségü búzát a p. t. rendt. 384. §-ában érintett következmények mellett adjon át; — a mennyiben felperes a további 7 mérőre nézve kereseti kérelmével elutasittatott, e részben az elsőbirósági ítélet helybenhagyatott: mert a végrendelet 9. és 14. pontjából ki nem vehető, hogy felperesnek bizonyos meghatározott és örökhagyó hagyatékában találtató 16 pozs. mérő buza volna hagyományozva, sőt ellenkezőleg tekintettel arra, hogy a hagyomány tárgyát egy elhasználható dolog képezi, a végrendelet 14. pontjának azon intézkedéséből, melynél fogva örökhagyó a hagyományozott 16 mérőből két mérőt alperesnek lakodalmára tartott fenn, alaposan következtethető, hogy örökhagyó felperesnek 14 mérő búzát feltétlenül rendelt kiszolgáltatni; felperesnek azonban csak a hagyomány fele ítéltetett meg,mert A. Mária végrendeletében nem nevezett örököst, s minthogy felperes nem bizonyította, hogy a hagyatékban buza találtatott volna, és az A) alatti végrendelet szerint a hagyatékban ő is részesül, a törvényes örökrészek egyformasága mellett harezol, sőt ezen arány jelen esetben a végrendelet által is támogattatik, e hiánynak felét felperes önmagának tartozik pótolni.