Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

45 gyaltatván, az e felett hozott elsöbirósági végzés felebbezéssel lett megtámadva. Mielőtt még a másodbirói határozat leérkezett volna, zárlat szenvedő fél a zárlat feloldását kérte, mivel zárlatkérő a zárlati végzés kézbesítésétől számítandó 30 napi határidőben a keresetet meg nem indította. Az aradi kir. törvényszék ennek folytán 1875. június 30-án 9314. sz. a. hozott végzésével a zárlatot megszüntete, mi ellen zárlatkérő semmiségi panaszt adott be. A m. kir. Curia mint semmitőszék, a megtámadott végzést a ptrs. 297. § 1. pontja alapján megsemmisítette, s a 3758 — 875. számú zárlat-megszüntetési kérvényt elutasitólag elintéztetni rendelte ; mert, ha a zárlati végzés alkalmas jogorvoslattal megtámadtatott, az annak igazolására nézve a ptrs. 335. §-ában előirt 30 napi határidő szintén mint minden más hasonló esetben a használt jogorvoslatot végérvényesen elintéző határozat kézbesítésétől számítandó; a hivatolt zárlat-megszüntetési kérvény tehát tekintve, hogy beadásakor a zárlat fentartásának kérdése még felebbezés alatt állott, jelesül pedig a kérelmező kifogásai s felebbezése felett keletkezett másodbirósági határozat csak utólag érkezett be, már hivatalból el lett volna utasítandó. 90. Számadási felhívási keresetűd, a midőn a felhívás az előterjesztett számadás helyeslésére, vagy a számadás helyessége elleni kifogások beadására van irányozva, a felhívott fél részéről beadott kifogások kereset-levélnek tekintendők, s azok felett a rendes eljárás szabályai szerint tárgyalandó, (ptrs 518.—521. §§.) (1875. november hó 5-én 14189. sz. a. hozott határozat.) T. István ügyvéd, M. Manó ellen felhívási „kérvényt" adott be, kérvén, hogy felhivott fél köteleztessék 531 frtra vonatkozó számadását helyeselni, vagy az elleni kifogásait megtenni. Ez utóbbi a kitűzött határidőben kifogásait beadta, melyben első sorban a felhívás megengedhetősége ellen tett kifogást, azután pedig a számadás egyes tételei elleni észrevételeit terjesztette elő. Az aradi törvényszék ezen kifogások felett jkönyvi tárgyalást tűzött ki, és a megtartott tárgyalás alapján 1875. évi márczius 10-én 2864. sz. a. hozott határozatával, — felperes számadását, a bevételi rovatra nézve 531 frttal feltétlenül helyesnek, a kiadási ós dijrovatot pedig 363 frt 23 krban megállapítván, felperest alperes részére még 31 frt 65