Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

46 krnak végrehajtás terhe alatti kiadására kötelezte azon esetre, ha alperes a neki felajánlott és általa elfogadott főesküt leteszi arra : „hogy azon alkalommal, midőn a bárcza átvételét felperesnél eszközölte, alperes ki nem jelentette, hogy a felperes által számításba hozott őszietek és tételekre nézve teljesen meg van elégedve, azokra nézve birói megállapítást nem kiván, és csak a dr. L. és R.-féle számlák megállapításától feltételezve maradt függőben a pénz felvétele, illetve a végkiegyenlités. E végzés indokai: a felperesi számadások bevételi rovata azért volt feltótlenül helyesnek kimondandó, mert azt, hogy felperes sem többet, sem kevesebbet mint 531 frtot nem vett be, a felperes által bemutatott okmányokból határozottan kitűnik. A kiadási ós díjtételek mint részben bíróilag még meg nem állapítottak, birói megállapitás tárgyát képezik és ennek szüksége csak azon esetben szűnik meg, a mennyiben beigazolva leend, hogy alperes felperes felszámításait teljes összegben egyezségileg és önként elfogadta. Ezen körülményt igazolni felperes kötelessége, és ő ezt igazolni is kívánja részint tanukkal, részint pótés esetleg a főhittel. Minthogy azonban K. Victor tanú, mint felperes segéde, felperes érdekét szem előtt tartani köteles, és igy alperesnek ezen tanú elleni kifogása alappal bírónak tünók elő, és minthogy a többi tanuk a bemutatott és általánosságban tartott kérdő pontok szerint, az ügy döntő körülményére valók gyanánt el nem fogadhatók, és igy a póthit meg nem ítélhető, — alperesnek az általa elfogadott főesküt odaítélni és annak letételétől az ügy kimenetelét függővé tenni kellett. Ezen végzés ellen felhívott fél felebbezéssel élt, melynek elintézése előtt a pesti kir. ítélőtábla a ptrs. 297. §. 1. pontja alá eső semmiséget látván fennforogni, a 304. §. alkalmazásával az ügyiratokat a k. semmitőszékhez felterjesztette; mert az elsőbiróság ez ügyben a birói eljárást nem a ptrs. szabályai szerint indította meg, mivel a 17779. sz. alatti beadvány, mely felett az eljárás megindittatott, nem keresetnek, hanem kérvénynek van czimezve; (a ptrs. 65. §. bj pontja) továbbá, mivel a 20019. sz. alatti a számadás ellen beadott kifogások felett tárgyalás rendeltetett, holott a számadási perre nézve a ptrs. 518. stb. §-aiban előirt szabályok szellemében ez esetben a kifogások keresetnek lettek volna tekintendők, s azok felett nem jegyzőkönyvi tárgyalás, hanem a közönséges rendes eljárás szerint perfelvétel lett volna elrendelendő; az elsőbiróság ezen eljárása a felekre nézve hátrányosnak is tűnik ki annyiban, a mennyiben a