Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

4í Ödaitéltetett pedig a kérdéses leltár-vagyon felperesnek meg a perügyelőnek azon kifogása mellett is, a hol kiemeltetik, miszerint a peres, és használatnak kitett tárgyak nagyobb része nem is létezik, és miszerint e tekintetben felperes bizonyos 2000 frt összeggel már is e birtoknak kibérlésekor kártalanittatott, mert a 2000 frt nem kártalanítás, hanem biztositéki összeg, mely csak az ítélet végrehajtása alkalmával lesz figyelembe veendő, és az alperesi tömeg javára betudandó, a leltárban felhozott és elhasználható tárgyak pedig azoknak jogi természetük szerint hasonnemü más tárgyak és illetőleg azok értéke által az 1868. 54. t. czikk 384. §-ban felhozott elvek szerint helyettesítendők, és igy elmarasztalandó volt a csődtömeg a f. év augusztus 1-én esedékessé vált 1000 frtnyi összeget tevő évnegyedi haszonbéri összegben, mert ez által, a mint a haszonbérnek átadása helyett az alperesi csődtömeg annak törvényellenes folytatását jónak találta, az A) a szerződésben kikötött kötelességeknek teljesítését és igy az esedékessé vált haszonbér összegnek fizetését is magára vállalta. A többi tételek egyébként felperesnek szintén ez uton odaítélendők voltak, mert azoknak valódisága az A) a szerződés szövege által ugy nemükre mint az összegre nézve is minden kétség felett állván, az ilynemű követelésnek történt teljesítése a csőd perügyelő részéről nem is állíttatott, és alperes ezen tételeket, mint a főkérelemnek járulékait a jelen kereset alapján is jogosan érvényesíthette. Ezen ítélet ellen alperes, a ptrs. 297. §. 2. 3. és 4. pontjaira alapított semmiségi panaszt adott be ; mert a haszonbérlet megszüntetése a csődtörvény 37. §-ára van alapítva, ezen alap pedig, t. i. a csőd kiütése T. Mór személyében állott be; ezen ügy eldöntésére tehát csakis a csődbíróság lehet illetékes annyival inkább, mivel a kereset nemcsak a haszonbérlet megszüntetése, hanem a bukottól származott egyéb követelések behajtása iránt is indíttatott. Ha tehát — tagadva a haszonbérlet megszüntetésére a kir. járásbíróság illetékes volna is, a követelések behajtására illetősége megállapítható még sem volt, mert azok a csődtörvény szerinti osztályozás alá esnek, osztályozás alá pedig csakis a csődbíróság által megítélt követelések vehetők (?) a haszonbérre nézve a csődtörvény kivételt sehol nem állapit meg, ellenkezően azt rendeli, hogy minden követelés a csődbíróság előtt érvényesítendő, a folyamatban lévő perek is oda átteendök, s a bukottnak bárhol található vagyona leltározandó. Egyebekre nézve hivatkozik a tárgyalásnál előadottakra. A m. kir. Curia mint semmitőszék a semmiségi panasznak