Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

26 ellen alperes semmiségi panaszt adott be ; mert felperes is elismerte, miszerint alperes mint uralkodó herczeg állandóan németországi fővárosában lakik, s magyarországi uradalmán soha nem tartózkodik, irányában a jelen személyes keresetre nézve a ptrs. 34. §-a nem alkalmazható, mert az az idegennek birtoka illetősége szerinti megperelhetését nem feltétlenül engedi meg, hanem csak a mennyiben az idegen itten megperelhető, ezt azonban a személyes keresetekre érteni, s az állítólagos jutalomigóretet szerződésnek tekinteni s ez alapon a 35. §-t alkalmazásba venni nem lehet. Helytelennek állítja azon érvelését is, hogy a dárdai uradalomhoz tartozott községek úrbéri szabályozása iránt teljesített munkálat folytán igényelt és netalán megítélendő kötelezettség a nevezett uradalom területén volna teljesítendő, mert ezen teljesítési kötelezettség sem a keresetlevélben, sem egyebütt meghatározva nincs, ós a tárgy az arra vonatkozó személyes keresetre befolyással nem birhat, de a már most jogilag nem létező dárdai uradalom az ily követelésnél tényezőként szintén nem szerepelhet. A m. kir. Curia mint semmitőszék következő határozatot hozott: Előre bocsájtva azt, hogy ujabb törvényeink, jelesül az ügyvédi rendtartás 58. §. szerint is csak oly ügyvédi jutalomdíj követelhető a lefolytatott per bírája előtt, a mely dijjegyzékre állapittatik, — ellenben az előleges egyezkedésből származtatott ügyvédi jutalmazás iránti perek birói illetősége tekintetében, miután ezekre nézve, az idézett törvény 54. §-a külön intézkedést nem tartalmaz, a ptrs. általános illetékességi szabályai irányadók; — tekintve, hogy ezek szerint a jutalmazás iránti keresetek a személyes keresetek közzé tartoznak és az által, hogy a jutalmazandó munka ingatlan vagyon érdekében teljesíttetett, természetüket meg nem változtatják s reális keresetekké nem válnak ; tekintve, hogy a ptrs. 30. §. szerint személyes keresetekben a birói illetőséget rendszerint alperes állandó lakhelye szabályozza, ennek s az ellenfél tagadásának ellenében pedig felperes még azt sem igazolta, hogy a kereset alapjául fektetett állítólagos szóbeli szerződés a pécsi kir. törvényszék hatósága területén jött létre annál kevésbé bizonyította tehát azt, hogy az ájlitott kötelezettség teljesítésére az említett hatóság területén lévő valamely hely köttetett volna ki; tekintve, hogy a ptrs. 34. §-nak az idegenekre vonatkozó azon kitétele ,,mennyiben azok az országban megperelhetök" egy uralkodó külföldi fejedelemre annál inkább alkalmazható, miután azon vélelem, miszerint az uralkodó fejedelem belenyugvó nyilvános kijelentése