Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

81 az egyik felperesnek nagybátyja, a másiknak pedig testvére 1872. évi május 17-én elhalván, az A) alatti végrendeletben örököseivé felpereseket tette. A B) alatti ingatlanok szintén reájuk hárultak oly kötelezettséggel, hogy azokból az örökhagyó adósságai kifizettessenek. A végrendelet C) szerint kihirdettetvén, akkor mindnyájan még alperes mint hagyományos is abban egyeztek meg, hogy a hagyaték birói beavatkozás nélkül intéztessék el, minek folytán a hagyaték birtokába akadálytalanul beléptek, s különösen átvették a terennei jószágot is, mely 1871. évi april 23-tól fogva D) szerint alperes felügyelete alatt házilag kezeltetett s abba felügyelőül Tnevü gazdájukat behelyezték. A birtokbevótel E) szerint a királyi járásbíróság által a leltározás alkalmával érvényesíttetett 1872. július 29-én. Alperes ezen átadáshoz tényleg hozzájárult és a F) alatti szerződés szerint néki ott csakis ideiglenes lakás és tartózkodás engedtetett meg addig, mig a Váczon felfogadott szállást elfoglalja. E birtoklásban voltak felperesek 1872. évi november 14-éig, midőn a termények már betakarítva, gazdájuk felügyelete alatt voltak. Ekkor alperes E. László ügyvéd közbenjöttével a magtár kulcsait parancsoló fellépésével elvette, s a gazdasági rendelkezést átvette. — November 15-én pedig b. L. Henriknek gazdatisztje K. József, valamint november 19-én Cs. ügyvéd előtt kijelentette, hogy ő a jószágra örökösödési igényt tart s magát a birtokba helyezte, kimondván egyúttal, hogy oda felügyelőjöket bebocsátani nem fogja, s igy a birtokot tényleg elfoglalta. Miután tehát felperesek B) szerint jogszerű módon birtokba voltak, s igy az erőszakos háboritás ellen visszahelyezéshez van joguk: kérik magukat az elfoglalt birtok s tartozékai birtokába viszszahelyeztetni. A tárgyalás befejezte után az elsőbiróság felpereseket keresetükkel elutasította ; mert azok sem egy évi békés birtoklást, sem a tényleges erőszakos foglalást s igy a sommás visszahelyezés mellőzhetlen feltételeit ki nem mutatták, sem a telekkönyvet be nem csatolván, a birtokhoz való jogosultságukat nem igazolták. A pesti kir. itélő tábla azonban 1874. évi június 9-ón 20801. sz. alatt hozott Ítéletével az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta és alperest a b. L. Károly után maradt kis-terennei 161. számú telekjkönyvben foglalt jószág minden tartozékaival együtt felperesnek leendő átadására és a jószágból leendő kiköltözésre kötelezte. — Következő indokoknál fogva: Döntvénytár XIV.