Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

55 felperes magát a 3. sz. alatti nyugtatványban atyja utáni örökségére teljesen kielégítettnek is nyilvánította, más részről első rendű felperes sem bizonyitotta be, alperesek tagadása ellenében, hogy a kereseti ingatlanokon kivül volt apai hagyaték oly értéket képviselt, melyből reá a felvett összegek jutottak volna; valamint végre azt is tekintetbe véve, hogy elsőrendű alperes, a mennyiben készpénzbeli kielégitése teljes nem volna, azt annak utján követelheti: felperesek oda intézett keresetének, hogy az atyjukról származott A) alatti ingatlanok közárverésen beveendő vételárának fele számukra kiadassék, mi azoknak a felosztás általi birtokbavételével azonos lenne, saját cselekményeik ellenében, melyek szerint a készpénzbeli kielégítést választották, hely nem adathatott, következőleg az időközi haszonvételek keresetükkel is elutasitandók voltak. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítéletét hagyta helyben: mert a felmutatott telekkönyvi kivonat tanúsága szerint a kereseti birtok fele részére felperesek tulajdonosokul lóvén bevezetve, mindaddig, mig a telekkönyv kiigazítva nincsen, felperesek tulajdonosokul lóvén tekintendők, ezen tulajdonjog alapján a közösség megszüntetésére, és az árverés elrendelésére vonatkozó keresetüket meg kellett Ítélni. 141. Azon körülmény, hogy a kölcsönös örökösödést biztosító szerződés folytán származott jog telekkönyvileg bejegyezve nem lett, csak azon következményt vonja maga után, hogy e jog harmadik jóhiszemű jogszerzők ellenében nem érvényesíthető; de e mulasztás a szerződő felek egymás közötti jogviszonyaira befolyással nem lévén, nem vonja maga után azon következményt, hogy az egyik fél elhalta esetére, a másik fél szerződésszerű igényeit, az elhunyt végrendelete ellenében is, annak örökösei irányában ne érvényesíthesse. (1875. június 1-én 4377- sz. alatt.) F. Zsuzsánna T. Istvánné felperesnek F. János alperes ellen örökösödés iránt indított rendes utó perében, az első bíróság felperes javára az 1872. évi február 8-án elhunyt F. István utáni leltározott hagyatéknak hason fele részét természetben, vagy a mennyiben az ingóságok eloszthatók nem volnának, vagy pedig már elhasználtattak volna, azok becsértékét alperes ellenében szűnő hasznaival együtt, örökösödési jogczimen megítélte s alperest azok kiadására kötelezte: mert felperes keresetlevelében felhozott azon állítása, hogy a szülői hagyatékon fel- és alperesek, ugy elhalt testvérük F. József