Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

50 ben nem 10,000 frton, hanem 15,400 frton megvette és hogy ezt alperesnek anyja testvéreivel együtt elismerte. Ezen bebizonyított tények ellenében tehát Sz. Zsigmond és K. Ida tanuknak vallomása mi ellenbizonyitékot sem nyújtanak részint mivel határozatlanok ; részint mivel egyéni vélelmet és következtetést tartalmaznak. A felperes által követelt hasznok mennyiségét alperes a perben nem tagadta, arra nem is felelt és igy a p. törvk. rendt. 159. §-a értelmében felperes által kért összeg bebizonyitottnak vétetett, melyet alperes köteles megtéríteni, mivel a telekkönyvi bekeblezéssel szemben jóhiszemű birtokosnak nem tekinthető olykóp, hogy felperest a hasznok csak a kereset beadása napjától illetnék meg. A pesti kir. Ítélőtábla 1874. deczember hó 14-én 40848. sz. a. hozott Ítéletével, az elsőbiróság ítéletét oly értelemben, hogy alperes köteles a lugosi 80. számú tjkönyvben 90. és 85. helyr. szám alatt foglalt ingatlanokat felperesnek fele részben közös birtokába bocsátani, továbbá oly változtatással, hogy a felperes részére megitólt haszonvételek csak 1871. márczius 3. mint a kereset beadása napjától számitandók, indokainál fogva és még azért is helybenhagyta; mert mindaddig, míg felperesnek telekkönyvi közös tulajdonjoga a nyilvánkönyvböli kitörlés által meg nem szüntetik, eltartóztatott sajátját biróilag követelni jogosítva van, s alperes felperesek telekkönyvi közös tulajdonjoga ellenében erősebb jogczimet nemcsak nem bizonyított, de a kizárólagos tulajdonjog megállapítása iránt viszkeresettel nem is élt, a miért is felperesnek a kérdéses ingatlanok közös birtokába leendő bocsátására, s a kereset megindítása napjától elvont és nem kifogásolt haszonvételek megtérítésére, végre mint pervesztes fél a perköltség megfizetésére helyesen kötelezte. Ellenben nem lehetett alperest a kereseti ingatlanok természetben meghatározott fele részének felperes birtokába bocsátására kötelezni, mert felperes nemcsak ki nem terjesztette keresetét a vagyonközösség megszüntetésére, de oly osztály, illetőleg kihasitási tervet, melynek alapján a közös vagyon mikénti felosztása, s az elsőbiróság által megítélt fele résznek természetbeni kihasítása elrendelhető volna, fel nem mutatott, ily esetben alperes a különben sem kifogásolt közös tulajdonjog alapján csakis arra volt kötelezhető, hogy felperest mint közös telekkönyvi tulajdonost a kérdéses ingatlanok fele részbeni közös birtokába bocsássa. Végre alperest 1866. november 1-től egész a kereset indításáig követelt haszonvételek megtérítésére kötelezni nem lehetett, mert