Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIV. folyam (Budapest, 1876)

45 135. 1. Nem peruiján történt jelzálogi átkeblezés is megtámadható eredeti érvénytelenség miatt kitörlési perrel. 2. Az ügygondnok az illető fél védelmére lévén rendelve, e rendeltetés ebből kifolyólag védenczének terhére eszközlendö telekkönyvi bejegyzésbe történt beleegyezése jogérvényesnek nem tekinthető. (1875. april 12-én 2699. sz. alatt.) K. Lőrincz ügy is mint kiskorú testvérei Teréz és Márton kinevezett gondnoka, K. János és Sz. György mint neje néhai K. Mária után maradt kiskorú gyermekei természetes és törvényes gyámja s felpereseknek, a békás-megyeri árvapénztár s érdektársai alperesek ellen, a békás-megyeri 79. sz. tjkönyv C) lapján */a alatt 320 frt erejéig átkeblezett zálogjog kitörlése iránti perében, az első bíróság a keresetnek helyt adva, a kért törlést elrendelte. A pesti kir. itélö tábla pedig 1874. évi deczember hó 9-én 45466. sz. alatt hozott Ítéletével az első bíróság ítéletét helybenhagyta : mert a békás-megyeri 79. számú telekjkönyvben c/a l.sz. alatt látható bejegyzésből s ezen bejegyzésre vonatkozó iratokból, de alperesek beismeréséből is kitűnik, hogy a fennállott Buda külvidéki árvabizottmány, mint a békás-megyeri árvapénztár jogelődje javára 320 pfrt erejéig 1853. évi június 6-iki elsőbbséggel történt jelzálogi átkeblezés egy 1849. évi november 1-én W. János és Z. Borbála házastársak által kiállított adóslevél alapján eszközöltetett. Minthogy azonban ezen adóslevél keltének idejét illetőleg, — azon oknál fogva, mert az azt kiállító V. János és Z. Borbála 1849. évi nov. 1-én a mikor a keresethez A) alatt csatolt anyakönyvi kivonat szerint Z. Borbálának első férje s felpereseknek édes, illetőleg nagyatyja K.' Márton életben volt, házastársak nem lehettek, — nyilván valótlanságot tartalmaz; minthogy továbbá az érintett adóslevelet, ha az K. Márton halála után állíttatott volna is ki V. János és Z. Borbála saját személyükben, s nem mint az akkoriban kiskorú felpereseknek gyámja állítván ki, azon adóslevél csakis az azt aláírók személyes tartozásáról szóló okiratnak tekintethetik ; minthogy végre azon adóslevél — mint ezt az arra vezetett betáblázási záradék tanúsítja — a fennállott szentendrei cs. kir. járásbíróság által W. János és Z. Borbála adósok ellen tábláztatott be, nyilvánvaló, hogy midőn ezen adóslevél alapján, az abban foglalt 800 frt vagyis