Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

23 időpontjától már a nélkül is megítélt késedelmi kamatok által kárpótoltatik. A 99 frt árkülönbözetet illetőleg mind két alsóbb bíróság Ítélete megváltoztatik és ez irányban felperes czég keresetével elutasittatik, mert felperes nem is állította, hogy a kötelezett szállítás elmulasztása által valóságos kárt szenvedett, ennek hiányában pedig a puszta árkülönbözet mint vesztett haszon egyedül oly áruszerzési kötések alapján követelhető, melyek az 1844. VI. törv. czikk 28. §-ának megfelelnek. 20. Ha alperes viszonkeresetében felperes követeléséből a viszonkeresetileg megítéltetni kért összeget leszámittatni kéri, e ténye folytán a felperesi követelést beismerönek lévén tekintendő, e beismerése alapján elmarasztalandó, habár a felperesi követelés ellen beadott további perirataiban e követelés fennállását tagadta is. (1874. october 22-én 7689.) R. Jakab felperes P. Illés alperes ellen indított perében azokat több különbözőczimek alatt 125 frt 25 krt s kamataiban kérte elmarasztalni. Alperes a per során tagadta a felperesi követelések fenállását, mert azokra nézve közöttük egyesség jött létre; egyúttal azonban 33 frt 75 kr. tőke s kamatai iránt viszonkeresetet indítván, ezen összeget felperes követeléséből levonatni kérte. A tárgyalás befejezte után az első bíróság felperest az alperesnek megítélt főeskü letétele esetére keresetével elutasította, a pesti kir. itélő tábla pedig 1874. évi június 17-én 17544. sz. alatt hozott ítéletével az első bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. A m. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: Tekintettel arra, mikép nemcsak a kihallgatott tanuk bizonyítják azt, mikép alperes beismerte, hogy felperesnek adósa, mely tartozás mennyiségét azonban bizonyítani nem tudják — de jelen per folyama alatt a tárgyalás rendjén tettleg maga alperes is beismerte, az eredeti 65 frtból még hátralévő 43 frt 75 kr. tartozását, s beleegyezett, hogy 10 frt viszonkövetelése ezen 43 frtból levonassék, mely beleegyezése folytán további tagadása ügydöntő nem lehet, mert ha alperes ezen 43 frt 78 krral adós nem volt, akkor viszonkö-