Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

58 mert a községi bíróság, mint kivételes bíróság főkép csak egyeztető békebirói hatáskörrel birván, az előtte folyó ügyekben eskü által csak annyiban dönthet, a mennyiben a felek egyességileg a bizonyítandó tényeket és azt, hogy ki tegyen esküt, megállapították, — a ptr. szabályai szerint ugyanis esküvel eldöntött perekben perújításnak mindaddig helye nincs, mig a büntető bíróság az esküt hamisnak ki nem mondja, a községi bíróság ítélete ellen pedig a 478. §. szerint a marasztalt félnek a törvény rendes utja feltétlenül fen van tartva, miből következik, hogy a községi bíróság esküt mint bizonyítási eszközt ítéletében nem alkalmazhat, s miután az eljárt községi bíróság a feleknek egyességileg történt megállapodása nélkül eskü által döntötte el az ügyet, ebbeli ítéletét az eskü-kivételi eljárással együtt a ptr. fennebb hivatolt szakasza alapján megsemmisíteni kellett. 45. Tekintve, hogy valamely peres beadvány hivatalitól való visszautasításának esak alaki hiányok miatt, s oly esetekben van helye, hol a ptrs ezt kifejezetten rendeli; ngy tekintve, hogy a perújítás meg vagy meg nem engedhetése érdemleges kérdést képez, mely a ptrs 320-ik §-ából kitünöleg, az eljárás befejezte után itéletileg dóntendö el: a perujitási kereset a 317-ik §-ban felsorolt esetekben sem utasítható hivatalból vissza. (Teljes ülési megállapodás.) (1875. május hó 21-én 6860. sz. a. hozott határozat.) S. Istvánnak, N. Kálmánné elleni perujitási keresetét, a füleki kir. járásbíróság 1875. január 12-én 338. sz. a. kelt végzésével visszautasította azon okból, mert alapperben, melyet N. Kálmánné felperes, a jelen pert újítani szándékozó S. István alperes ellen ezen bíróság előtt 1874. 5576. sz. alatt 1000 frt s járulékai iránt tett volt folyamatba ezen kir. járásbíróság 1874. 7446. sz. a. kelt, jogerőre emelkedett ítéletével az ügy eskütől feltételezve lett eldöntve, s igy a ptrs. 317, §-a a) pontjának esete forogván fen, az alperes által hivatkozott 316. §. helyt nem foghat. Ezen végzés ellen felperes semmiségi panaszt adott be. A m. kir. Curia mint semmitőszék, — tekintve, hogy a ptrs. 317. §. a) pontja ellenére beadott perujitási kereset visszautasítását a törvény nem rendeli, — a megtámadott végzést a ptrs. 297- §. 1. pontja alapján megsemmisítette, s a kir. járásbíróságot a kereset iránti tárgyalási határnap kitűzésére utasította.