Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

26 végrehajtási eljárást azon indokból, — mert a végrehajtás alá vétetni kivánt újpesti ház végrehajtást szenvedő nevére telekkönyvileg felvéve nincs, — félredobta, alaki jogsértést követvén el. 20. Tekintve, hogy az ügyvéd az általa képviselt féllel, kinek meghatalmazása alapján van csak joga az illető perbe befolyni, e per folyamában jogilag egy személyt képez; tekintve, hogy az ügyvédi dijak megállapítása iránt a bíróság az érdekelt ügyvéd egyoldalú felszámítása alapján az általa képviselt fél kihallgatása nélkül a ptrs 251. és 252. §§-ai értelmében belátása szerint van hivatva határozni, s ez okból a fél érdekeire hivatalból is figyelemmel lenni köteles: a képviselő a bírói határozatoknak dijai megállapítására vonatkozó része ellen sem élhet saját nevében felebbviteli perorvoslattal, a fokozatos felső bíróságok pedig a ptrs 297. §. 11. vagy 13. pontja alá eső semmiséget el nem követnek, midőn az alsó bírósági határozatnak a képviselő dijak megállapítására vonatkozó részét hivatalból megváltoztatják. (Teljes ülési megállapodás.) (1875. február 25-én 889. sz. alatt hozott határozat.) P. János ügyvéd által képviselt E. Teréz felperes, L. Kálmán ügyvéd által védett E. Mihály alperes ellen, a fel- és alperesi házak között 27" térség fele részének birtokba átadása iránt, a lőcsei kir. törvényszék előtt rendes pert indított, melyben nevezett törvényszék 1874. május 25-én 3108. sz. alatt kelt ítéletével felperest keresetével elutasította, s perköltség fizetésében marasztalta, felperesnek ez elleni felebbezése folytán a kir. ítélő tábla 1874. június 24-én 22761. sz. alatt kelt Ítéletével, az első bíróság Ítéletét, az ügyvédi munkadijak s perköltség leszállítása mellett indokain kívül még azért is helybenhagyta, — mert felperes azt, hogy az általa követelt térség tulajdonát képezné, s ennek szabad használatában alperes által háboríttatott meg nem bizonyította, s miután a tanúhoz intézett kérdések által e körülmény s különösen felperes kizárólagos tulajdonjoga tisztába hozható a nélkül sem lett volna, annak kihallgatása helyesen mellőztetett. Ezen ítélet ellen L. Kálmán alperesi ügyvéd semmiségi panaszt nyújtott be; mert az első bírósági ítélet szerint ügyfele irányában munkadija 43. frt 81 krban lett megállapítva, az ítéletnek ezen része ellen senki felebbvitellel nem élvén, ez már rég jogerőre emelkedett, s e szerint azt a felebbviteli bíróság hivatalból meg nem változtathatta, és midőn ezt mégis tette, a ptrs 297. §. 11., igazabban 13. pontja szerint semmiséget követett el, a mint ezt a semmitő-