Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

23 által, 1873. július 25-én 3164. sz. a. felebbezéssel, H. H. Ágnes és társai által pedig az átadási végzésről utóbb nyert értesités folytán, 1873. deczember 9-én 5799. sz. a. semmiségi panaszszal támadtatván meg, a fennidézett végzésnek, a másod bíróság részéről történt felülvizsgálatánál első sorban azon szabálytalanság állott elő, hogy a másod biróság a később beadott semmiségi panaszról tudomást nem nyervén, a panasznak elintézése előtt, a felebbezés felülvizsgálatába bocsátkozott, és meghozott határozata szerint, melynél fogva az első birósági végzés feloldatott és ujabb tárgyalás lett elrendelve, a ptrs 297., 302. és 581. §-ok ellenére oly kérdésben és oly végzés felett határozott, mely ellen, miután az utóbb felhívott 581. §. esete fenn nem forog, a felebbezés jogorvoslatával törvényszerűleg élni sem lehetett. A kérdéses hagyaték körül eddig megtartott eljárás, a fennebbiek szerint szabálytalan lévén, törvényszerű határozat alapjául sem szolgálhatott, de ezen felül az örökhagyó végrendeletének értelmezésére és hatályára vonatkozólag, a kir. tábla határozatában kifejezett elv, mindaddig, mig az örökhagyónak özvegye mint fennebb érintetett, az iránt, hogy örökösödési jogát mi jogczimen kívánja érvényesíteni, tüzetesen nem nyilatkozik, időelőttiség miatt és egyedül a peres eljárás által nyújtható biztos alap nélkül bíróilag megállapíthatónak sem találtatván, a határozat rendelkező részében kimondott és az utóbb 1874. 4398. számú végzésre, mely egy állítólagos hagyománynak bejelentése alkalmából, a hagyatéknak és az elismert örökösnek megnevezése nélkül beszavatolást tartalmaz, kiterjesztett megsemmisítés és a kijelölt irányban folytatandó eljárásnak elrendelése szükségessé vált.