Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

99 kevésbé az örökhagyó osztályrészének a kereseti javakkal azonosságáról határozott tanúságot nem tettek. Minthogy pedig U. Anna 1872. évi szeptember 27-én alkotott A. alatti végrendelete 5-ik pontjában összes bárminemű vagyonában általános örökösévé felperest nevezte ki; — következőleg vógrendelkezőnek azon joga is, melyszerint férje után a kereseti ingatlanok tulajdonát közszerzemény és törvényes öröklés czimén követelhette, felperes mint nevezett nö általános végrendeleti örököse által jelen keresettel érvényesíttethetett: ez alapokon és jogczimeken a kereseti javakra első sorban ugyan U. Annának, ezután pedig felperesnek tulajdoni joga megállapítandó, s a bekebelezés tűrésére alperesek, mint a P. és 1. sz. alatti végzések szerint e javakhoz öröklési igényt támasztott felek kötelezendők voltak. A magy. kir. Curia mint legfőbb Ítélőszék azonban az alsó birósági Ítéleteket megváltoztatta, s a borszörcsöki 283. számú telekjegyzőkönyvben A. I. 1—8. és 1 — 4. sor számok alatt néhai Sz. László tulajdonaként jegyzett felerészére első sorban nevezettnek özvegye U. Anna tulajdoni, ennek halála folytán pedig felperes örökösödési joga megállapíttatik és alperesek köteleztetnek az elősorolt ingatlanok felerészére felperes öröklés cziméni tulajdonjogának bekeblezését tűrni. Az emiitett ingatlanok másik fele részére felperes keresetével elutasittatik. Indokok, örökhagyó Sz. László F. alatti végrendeletében a hagyományokon felül maradó minden ingó s ingatlan javait nejének U. Annának szabadbirtoklás és használatra özvegye élete tartamáig hagyta, s egyúttal azon javakat a nevezett nővel szerzetteknek nyilvánította. E szerint a keresetbe vett ingatlanoknak, mint közszerzeménynek felerésze tulajdonilag U. Annát illette, a a melyről Sz. László nem rendelkezett, sem arra nézve nejének jogát nem korlátolhatta, következőleg azon rész felperesnek mint U. Anna által a végrendeletben kinevezett általános örökösnek volt megítélendő. A kereseti ingatlanok másik felerészére nézve felperes azért utasíttatott el keresetével, mivel ezen felerész Sz. Lászlót tulajdonjogilag illette és miután ez javait mint már fentebb kifejtetett, végrendeletében U. Annának csak haszonélvezeti joggal, özvegysége tartamára hagyta, s ekkép U. Annának férje utáni hitestársi örökösödési joga korlátolva lett, s ezen korlátolásnál fogva ő a kereseti javakból férjét illető fele résznek állagáról nem rendelkezhetett, g*