Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

96 nyilváníttatott, miután ugyanazon ítéletben a kérdéses végintéz­kedések a perben nem állott hagyományosok tekintetében érintetle­nül hagyattak, —- nem áll annak útjában, hogy felperes mint egyik hagyományos kimutatva a végintézkedés érvényét, a bíróilag elis­mert törvényes örökösöktől a hagyomány kiszolgáltatását ne köve­telhesse. Mert III. és IV. rendű alpereresek az A) és SJ alatti végin­tézkedések ellen, csupán azon kifogással éltek, hogy mind a végren­deleti tanuk közül kettőnek s a fiók végrendeletiből háromnak s­ezek között felperesnek is hagyományozások tétettek, e tanuk nem alkalmasak s érdekeltségüknél fogva számításba, nem jöhetnek követ­kezőleg az AJ és BJ alatti intézkedések a kellő számú tanuk hiányá­nál fogva érvénytelenek. Azonban a kifogást nem lehetett birói figyelembe tenni : mert az 1827. évi XV. törvényczikk érvényesnek nyilvánítja az oly vég- vagy fiók-végrendeletet, mely a végrendelkezési képesség­gel bíró örökhagyó által az arra megkért tisztes állású együttesen jelenlevő öt s illetőleg három tanú előtt aláíratott. A törvény e rendeletéből tehát világos, hogy a végintézeti tanuk törvény által megszabott fentebbi ünnepélyesség, — solemnitas; lege proscripta — megtartására s annak, hogy megtartatott bizonyí­tására szükségesek. S itt ez kétségbe sem vonható : mert törvényeink a hagyományosokat a végrendeletnél]' tanús­kodásból ki nem zárják és III. és IV. rendű alperesek azt nem is állították, hogy a hagyomány kirendelésénél a hagyományosok ré­széről az örökhagyóra kényszer gyakoroltatott, vagy hogy általuk tévedésbe ejtetett vagy megcsalatott, szóval nem az egyes hagyomá­nyok érvényét támadják meg, mely esetben azután a hagyományo­sokat e körülményre nézve mint tanukat kihallgatni csakugyan nem lehetne. Mert a hagyomány mennyisége ellen alperesek kifogást nem tettek, a kamatok pedig az örökhagyó halálától helyesen számitat­tak. Azonban a hagyomány kiadatását még ezutttal elrendelni nem lehetett, mert felperes hallgatag beismerte, hogy III. és IV. rendű alperesek a hagyatékot mind ez ideig birtokba nem vették. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéle­tet hozott. A pesti kir. ítélőtáblának fentebbi keletű és számú ítélete az A) alatti végrendeletben felperesnek rendelt 100 frt hagyomány s kamataira vonatkozó részében, valamint a perköltségek tekintetében

Next

/
Thumbnails
Contents