Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)
95 Panaszlónak e végzés ellen felebbezése folytán a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következő végzést hozott. Tekintve, hogy felebbező kárttevők ellen rendes keresettel lépett fel, és keresetét az 1840. IX. törvényczikkre alapította, tekintve, hogy az eljárt első folyamodásu bíróság is a keresetet mint polgári ügyet tárgyalta és ítélte el, a királyi Ítélőtáblának fentebbi keletű és számú végzése feloldatik s a periratok ugyanahoz visszakiildetnek azzal, hogy a felebbezett ügyet polgári osztályában vizsgálja felül. 71. 1. A végrendelet külső ünnepélyességére nézve szükséges tanúknál nemcsak az kívántatik meg, hogy azok a törvény által meghatározott számban lettek légyen jelen, hanem hogy ezen tanúk alkalmas, tehát érdekeltség kifogása alá nem eshető tanúkként jelentkezzenek; miből kifolyólag alkalmas végrendeleti tanúk nem lehetnek azok, kik a végrendeletben örökösül vagy hagyományosul vannak nevezve, s hogy az ily személyeknek rendelt örökség vagy hagyomány csak akkor birhat érvénynyel, ha az ily érdekelt tanúkon kivül a törvénynek megfelelő számú, más alkalmas tanúk is vannak jeleH a végrendelkezésnél. % Azon körülmény, hogy valamely végrendelet a törvényes és végrendeleti örökösök között lefolyt "perben érvénytelennek nyilváníttatott, e perbe azonban a hagyományosok beidézve nem voltak, nem áll annak útjában, hogy a hagyományosok kimutatva a végintézkedés érvényét, a bíróilag elismert törvényes örökösöktől a hagyomány kiszolgáltatását ne követelhessék. (1875. február 4-én 623. sz. alatt.) M. Károlynak báró H. Antalné és érdektársai ellen 200 frt hagyomány s járulékai iránti perében az elsőbiróság III. és IV". rendű alpereseket egyetemlegesen örökségük erejéig 200 frt hagyomány, s 1870. november 10-től számítandó 6°/0 kamatai megfizetésébeen elmarasztalta, I. és II. rendű alperes irányában azonban keresetével elutasította. A pesti kir. ítélőtábla 1874. évi október 20-ik napján 31706. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbiróság fentebbi ítéletét oly módosítással hagyta helyben, hogy felperesnek a 200 frt hagyomány s annak kamatai iránti e czimen való joga III. és IV. rendű alperesek irányában megállapíttatik, a hagyomány kiadatása azonban ezúttal el nem rendeltetik; mert azon körülmény, hogy néhai báró H. Antalnak végrendeleti és törvényes örökösei közt lefolyt perben hozott '/. alatti ítélet szerint az emiitett örökhagyó vég- és fiókvégrendelete érvénytelennek