Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

92 az emiitett váltók létrejötte, illetve aláírása alkalmával arról, miszerint teljes jogú nem biztosította, leteszi, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: a bemutatott váltók az osztr. polg. törvénykönyv hatálya alatt keletkezvén s így azok megítélésénél az osztr. polg. törvénykönyv szolgálván zsinórmértékül, habár kétségtelen, hogy 1855. január 24-én vagyis akkor midőn a kérdéses váltók létrejöttek, gr. Szt. László gondnokság alatt állott, az ily személyek által kötött terhes szerződések pedig rendszerint semmisek, ez mindazonáltal ki nem zárja, hogy a gondnokság alatti kártérítéssel akkor, ha a kár nem felperes gondatlansága által okoztatott, kötelezhessék; miután pedig a kár felperes által okozottnak csak akkor nem tekintethetik, ha az osztr. polg. törvénykönyv 866. §-ának esete forog fenn, mely szerint az, ki magát szerződések kötésére képesnek ravaszul színli és ez által másnak kárt okoz, elégtétellel tartozik, azon kérdés merül fel tehát vájjon jelen eset az idézett 866. §. rendelkezése alá esik-e vagy sem. Felperes annak felemlítése mellett, hogy azt, miszerint gr. Szt. László mint akkori cs. kir. főhadnagy gondnokság alatt volt légyen nem is sejthette, annak igazolására, hogy nevezettt gr. Szt. László a váltók aláírása alkalmával őt arról,hogy teljesjogu biztosította és így roszakaratulag szerződések kötésére való képességét színlelte, saját pótesküje által kiegészítendő L. Leopold tanúvallomására hivatkozik, ennek nem sikerülte esetére pedig alperesnek ezen irányban a főesküt oda kínálja ; a tanubizonyitás azonban felperesnek nem sikerült, mert nevezett tanú a kérdő pontok 6. száma alatt csak arra válaszolván, hogy gr. Szt. László magát nagykorúnak mondotta, az figyelembe vehető nem veit, mert az kétségtelen, hogy akkor nagykorúságát betöltötte, ennek állítása által tehát roszhiszeműséget nem követett el, jelenleg csak arról van szó, vájjon igaz-e, hogy gr. Szt, László daczára annak, miszerint nagykorúsága után továbbra is pazarlás miatt gondnokság alatt volt, mindamellett magát teljes korúnak, vagyis terhes szerződések kötésére képesnek állította, ezen döntő ténykörülményre nézve azonban minden bizonyíték hiányozván, alperesnek az általa elfogadott főesküt a p. t. rendt, 230 és 311. §§-ai értelmében oda ítélni, s első sorban marasztalását annak le nem tételétől függővé tenni kellett. Tekintve azonban, hogy ezen főeskü le nem tétele esetére csak az leend bizonyítva, hogy alperes gondnokoltja a váltó-üzlet létrejöttekor színlelve járt el, s ez okból az okozott kárért felelősséggel