Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

93 tartozik, maga a kár mennyisége azonban, minthogy alperes az érték leszámítását határozottan tagadásba vette, bizonyítva nincs; tekintve továbbá, hogy felperesnek a tanuk általi bizonyitás e részben sem sikerült, a mennyiben Schl. Antal a váltók kiállításánál jelen nem lévén az érték leszámlálásáról mit sem tud, azon vallomása pedig, mely gr. Szt. Lászlónak felperes távollétében tanú előtt mondott állítólagos nyilatkozatait tartalmazza felperes pótesküje által ki nem egészíthető. A mi pedig L. Leopold vallomását illeti, ennek a jegyzőkönyv XII. pontja alatt adott vallomásából az tűnik ki, hogy gr. Szt. László az értéket csak az előre megszabott kamatok és provisio levonása után kapta meg, az azonban, hogy e czimek alatti összeg mennyire ment, s mi volt az, mit gr. Szt. László tulajdonkópen kapott, ki nem tűnvén, felperes pótesküje által kiegészítendő félbizonyiték hiányában felperes által oda kinált azon második főeskü volt megítélendő, hogy az említett váltók értékét felperes gr. Szt. Lászlónak ki nem szolgáltatta. Elmarasztalandó volt pedig alperes az esetben ha gondnokoltja ezen második főesküt le nem tenné annál is inkább, mert a fizetés teljesítése nem a vagyon állagából, hanem azon jövedelmekből rendeltetett eszközöltetni, mely gr. Szt. Lászlónak kezéhez kiszolgáltatik, mely e szerint az ö szabad rendelkezése alá tartozóból törleszthető. A kamat a lejárattól volt megítélendő és pedig az osztr. polg. törvénykönyv hatálya 1861. július 23-áig, vagyis a hazai törvények visszaállításáig 4% azután pedig 6°/0-al azért, mert alperes a fentebb jelzett főeskü le nem tétele esetére teljes elégtétellel tartozik. Ha azonban alperes gondnokoltja gr. Szt. László első sorban érintett azon főesküt, hogy ö felperes a váltók létrejötte, illetőleg aláírása alkalmával arról, hogy teljesjogu nem biztosította — leteszi; minthogy ezen esetben azon felperesi állítás, hogy ravasz színlelés által nékie kárt okozott bebizonyitottnak nem tekinthető, a kár mennyiségére vagyis az értékre vonatkozó másik főeskünek szüksége önmagától elesvén, felperes ez esetre keresetével elutasítandó volt.