Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)
91 létre, azok elbírálásánál az osztrák polgári törvénykönyv rendelkezései alkalmazandók ugyan, azonban eltekintve attól is, hogy azon törvény 248. és 866. §§-ainak oly tág értelmezés, hogy azok alapján a nem önjogu személynek kölcsön adott összeg kártérités czimén követeltethetnék, főleg jelen esetben, midőn az adós feletti gyámság pazarlás indokából lett a becsatolt okmány szerint meghosszabbitva, midőn felperes nem is állítja, hogy a kölcsön adott összeg a gondnok kezeihez került vagy a gondnokolt vagyonában még megvolna, alig adható,, ugy a 248., mint a 866. §. is a kártérités követelhetésére feltételül köti ki, hogy a jogügylet által károsult ellenfele önjoguságára vonatkozó előadásának valóságáról könnyen meggyőződést nem szerezhetett légyen, már pedig a felperes által csatolt semmitőszéki határozatban a homonnai kir. törvényszéknek hivatalos jelentése alapján konstatáltatott, hogy gr. Szt. Lászlónak 1854. július 30-án 2363. számú végzéssel történt gondnokság alá helyezése, az akkor hatályban volt törvények által kivánt módon közzé tétetett, a többi csatolt iratokkal pedig, melyek valóságát felperes végiratában beismeri^ igazoltatik az, hogy ezen közzététel ugy a magyar, mint a német hivatalos lapokban 1854 jun. illetve július hónapokban, tehát több hónappal a kérdéses ügyletek létrejötte előtt eszközöltetett, és igy mindezekből felperes arról, hogy gr. Szt. László tékozlás miatt gondnokság alatt áll, könnyen meggyőződést szerezhetvén, ha ezen óvatosságot elmulasztva nevezett kölcsönügyletre lépett és kárt szenvedett, károsodását csak saját mulasztásának és vigyázatlanságának kell tulajdonítania.— Melyekalapján felperes keresetével elutasítandó volt. A pesti kir. tábla felperes felebbezése folytán 1874. évi október 7-én 33625. sz. alatt hozott ítéletével: az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék pedig következő ítéletet hozott: mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatásával köteleztetik alperes a keresetbe vett 17000 frtnyi tőkét, ennek 1856. évi január 24-től 1861. évi július 23-ikig 4% azután pedig 6% kamatját 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett gr. Szt. László évi járadékából azon esetre megfizetni, ha gondnokoltja gr. Szt. László a főesküt arra, hogy ő felperest a bemutatott váltók létrejötte s illetőleg aláírása alkalmával arról, miszerint teljesjogu, nem biztosította, továbbá azon második főesküt, hogy az emiitett váltók értékét felperes néki ki nem szolgáltatta le nem teszi. — Ellenkezőleg ha gr. Szt. László az első sorban érintett azon főesküt, hogy ő felperest