Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XIII. folyam (Budapest, 1876)

75 Ezen ítélet folytán nevében ügyvédje az esküre jelentkezvén, ennek letételére határidőül május 19 napja tüzetett ki. Május 5-én W. Bernátné a birósághoz egy kérvényt adott be, melyben jelentvén, hogy férje april 12-én elhalt, kéri az ennek oda­itélt esküt letétinek tekintetni. Az erre kitűzött tárgyalásnál alperes e kérelem teljesitését ellenezte, mert W. Bernát az esküre sem személyesen nem jelentke­zett, sem jelentkezési kérvényt alá nem irta, sem a végre különösen megbízott ügyvédje által nem jelentkezett. A tárgyalás befejezte után az első bíróság kérelmezőt az iránti kérelmével, hogy az eskü letettnek tekintessék, elutasította. A pesti kir. ítélő tábla azonban 1874. évi september 7.29768. sz. alatt hozott végzésével: az első bíróság végzését megváltoztatta s az időközben elhalt W. Bernátnak megítélt becslőesküt letettnek kimondotta; mert néhai W. Bernát az 1873. évi april 20-ról kelt, eredet­ben a peres iratok között meglevő s alperes által kifogás alá nem vett meghatalmazó levéllel e végre különösen megbízott ügyvédje által ajánlkozott esküre, s ugyanázon ügyvéde által a tárgyalás alkalmával ki is jelölte azon ténykörülményt, melyre megesküdni akart: minél fogva jelen esetben a p. t. rendt. 244. §. második bekezdésében körülirt feltételek fenforogván, e kérelemhez képest az esküt W. Bernát halála folytán letettnek kimondani kellett. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék pedig következő vég­zést hozott: A pesti kir. tábla végzésének megváltoztatásával az első bíró­ság végzése hagyatik helyben ; mert az ügyvédi általános meghatalmazás nem tekintethetik oly különös meghatalmazványnak, mely a perrendtartás szerónt arra megkívántatik, hogy annak alapján a meghatalmazó érdekében aján­lott eskü, ez utóbbinak halála esetén letettnek tekintessék. 61. A hagyatéki hitelező az örökhagyó örököseit és hagyományosait perbe idézni jogosítva levén, e jogai érvényesítésénél sem az, hogy az örökösödési eljárás be nem fejeztetett, sem az, hogy az örökösök egymás irányában különböző igé­nyeket kívánnak érvényesíteni — nem akadályozhatja. (1874. deczember 10-én 19222. sz. alatt.) K. Antalné mint Sz. József ós Sz. Veron engedményese és felperesnek R. Sándorné s tái-sai ellen 400 fit s járulékai iránt indított

Next

/
Thumbnails
Contents