Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

62 végzések, a ptrs 297. §-a 4-ik és 21-ik pontjai alapján megsemmisíttetnek, s a kir. törvényszék utasittatik, hogy a ptrs 56., 576., 585., 586., 588. és 594. §§-ainak szemelőtt tartása mellett szabályszerűen járjon el. A mennyiben azonban a semmiségi panasz a kir. törvényszék előzetes eljárása, és az okozott költségekre van irányozva: az elvettetik. Indokok: A prts 585. §-a egész általánosságban s feltétlenül rendelvén, hogy az 560. §. eseteiben valamennyi érdeklett egy kitűzendő határnapra az egyezség megkísérlése végett megidézendő; az örökösödési eljárásnak egyezségileg, vagy perre utasító végzéssel való befejezése egyedül e tárgyalás alapján, s annak eredményéhez képest eszközölhető. Minthogy egyébiránt a ptrs kilenczedik czimének VII. fejezete a marosvásárhelyi kir. ítélő tábla területét illetőleg az általános osztr. polg. törvkönyv II. része tizenötödik fejezetében előirt alakszerű örökösödési nyilatkozat beadási határidejére nézve különleges intézkedést nem tartalmaz: esetleg e tárgyalás alkalmával köteles a biróság a kérdéses érdekletteket örökösödési nyilatkozatok előterjesztésére felhivni s ekként az örökösödési eljárás szabályszerű gyors befejezését lehetővé tenni. Tekintve pedig, hogy az 1869. april 7-én kelt igazságügyminiszteri rendelet 20. §-a utolsó bekezdéséhez képest, ha a hitbizományi javakban más az örökös, mint a szabadon örökölhető vagyonban a prts 585 — 590. §§-aiban szabályozott eljárás követendő; nem különben tekintve, hogy a néhai báró B. József által kiállított hitbizományi oklevél V-ik pontja értelmében, az illető alapítványok, a hitbizomány állagában való öröklésre csak annak megszűntével hivatvák, tekintve tehát, hogy a fennforgó örökösödési eljárás tárgyát ugy a hitbizományi, mint a szabadon örökölhető javak képezék, az előlhivatolt szabály a mindkét irányban érdekelt igénylökre egyaránt volt alkalmazandó. Jóllehet azonban a 24804—1872. számú miniszteri leiratból, illetve a nyilatkozattétel végett leküldött biróküldési kérvényből világosan kitűnt, mikóp kérvényező báró B. Gyula a hagyatéki hitbizományi javákhoz igényt tart, s éppen ennek érvényesithetése végett szorgalmazta a szerinte érdekelt biróság helyett más elfogulatlannak kiküldetését, sőt kérelmének eredetileg hely is adatott; jóllehet továbbá a magy. kir. igazságügyminiszterium 13058— 1873. számú leiratában 5692.—1873. sz. a. kibocsájtott biróküldési