Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

54 hogy az 1871. 53. tczikk rendelkezése a jászokra nem terjedne ki, sőt ellenkezőleg az 1871. évi LV. tczikk 24. §-a, általában az 1871. LIII. tczikk VIII. fejezetét kiterjeszti a nem úrbéri természetű birtokrendezésre, s a közbirtokosság arányositási pereire is, tehát két ujabbi törvény által lett megváltoztatva az 1840. XXX. tczikk, de ezen tczikk 2-ik §-a nem is az arányositási, hanem a tagositási pereket utalja közigazgatási útra. A magy. kir. Curia mint semmitöszék, az átmeneti intézkedéseket szabályozó 1869. évi márczius 31-én kelt igazságügyi miniszteri rendelet XIX. czikk 1. pontja értelmében, melyszerint az arányossági ügyekre vonatkozó előbbi intézkedések s eljárás, és igy az ez ügyekben használt perorvoslatok rendszere is érintetlenül fentartattak, az iratokat a kir. itélő táblához saját hatáskörében leendő elintézés végett áttette. 108. Tekintve, hogy a kir. semmitöszék a ptrs 344-ik §-át állandóan akként értelmezte, hogy az abban engedett kifogások utján, egyedül a biztositási végzések érdeme által okozott sérelmek orvosolhatók; tekintve, hogy a biztosítást szenvedett fél, a biztosítást rendelő végzés ellen, — a mennyiben ez ónálló kérvény folytán hozatott — a bírói illetőség kérdésében, a ptrs. 297. §-a 2. 3. és 4-dik pontjaira alapított semmiségi panaszszal akadálytalanul élhet, a mennyiben pedig e kérvény beadásával egyidejűleg, a biztosittatni kért követelés iránti per is folyamatba tétetett, illetőségi kifogásait a perbeli tárgyalás során terjesztheti elő: a ptrs 844. §-a szerint használt kifogások folytán, az illetőségi kérdés vitatásának s eldöntésének nincs helye. (Teljes ülési megállapodás.) (1874. nov. hó 3-án 12705. sz. a. hozott határozat.) G. Gábor és Sz. Magdolnának P. József elleni biztositási ügyében, a tapolczai kir. járásbíróság, 1873. decz. 17-én 3441. sz. a. kelt végzésével, P. József ellen a kért biztosítást 2094 frt 6 kr. erejéig elrendelte, ez ellen biztosítást szenvedő fél az 1873. decz. 24-én 3564. sz. a. kifogásokkal élt, melyben a bíróság illetéktelenségét is vitatta; a k. járásbíróság ennek folytán a kifogások felett tárgyalást tartván, 1874. február 17-én 438. sz. alatt kelt végzésével, a sommás bíróság illetősége ellen tett kifogásnak helyt adott s az általa elrendelt biztosítást feloldotta, kérelmezőket pedig a biztosítást szenvedő részére költségben is elmarasztalta.