Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

•26 rülményt, hogy a perbe vont alperesi uradalom is az ebben fog­laltakat döntő alapul elfogadja; ebből kiindulva azon körülmény tűnik ki, hogy nem alperesi uradalom tartozik felperesnek valamivel, hanem az uradalom részére felperes van 169 frt 17 krral tartozás­ban; minthogy pedig felperes a ptrs 163. §. szerint ugyanegy ok­mányból előnyöket egyoldalulag maga részére nem vonhat, más­részről pedig annak terheit magától el nem utasíthatja, hanem azt egészen köteles elfogadni; miután felperes azt is beismerte, hogy a kérdéses bolthelyiséget birlalta, ennélfogva hogy azt ingyen birta, az ő kötelessége volna bebizonyitani, azon kivül a viszkeresetbe vett 169 frt 17 kr. ellen felperes mi ellenvetést sem tett, alperesi ura­dalom pedig kamatokat nem kérelmezett. Ezen Ítéletben a pesti kir. Ítélőtábla, melyhez az iratok föleb­bezés folytán felérkeztek, azon körülménynél fogva, miszerint a ptrs 64. §-a értelmében az ügyfelek vezeték- és keresztnevének kité­tele a keresetlevél egyik kellékét képezi, továbbá miszerint perlekedő felek csakphysikai vagy jogi személyek lehetnek, az úgynevezett „kis­szállási uradalom" ha mint nagyobb terjedelmű fekvő birtok gazdá­szati szempontból egy egészet képezhet is, de a ptrs 33. §-ában előso­rolt jogi személyekhez nem tartozik s azok természetével nem bir, s mindezen alaki hiányok daczára a kir. járásbiróság érdemleges ítéletet hozott, a ptrs 297. §. 1. és 15. pontja alá eső semmiséget vél fen­forogni, a 304. §. alapján az iratokat hivatalból fölterjesztette. A m. kir. Curia mint semmitőszék az elsőbiróság Ítéletét, az egész perbeli eljárással együtt, a ptrs 297. §. 1. pontja alapján és a 304. §. alkalmazása mellett hivatalból megsemmisítette, és a kerese­tet felperesnek esetleges kijavitás végett visszaadatni rendelte; mert a ptrs 64. §. szerint a keresetlevélnek egyik lényeges kellékéhez tartozik, hogy az ügyfelek vezeték- és keresztneve ponto­san kitéve legyen, mely szabálynak azonban a fenforgó kereset meg nem felel, a mennyiben az a „kisszállási uradalom" mint alperes ellen van intézve, a nélkül, hogy annak tulajdonosa megnevezve volna ; minthogy pedig az uradalom a ptrs 33. §-ában emiitett jogi szemé­lyekhez nem tartozik és igy ily minőségben nem perelhető, az eljáró bíróság az által, hogy ezen alakilag hiányos kereset fölött az eljárást megindította és érdemleges ítélethozatalába is bocsátkozott, a ptrs szabályai ellenére járt el, s e szerint a ptrs 297. §. 1. pontja alá eső semmiségi eset forog fenn, mely miatt a hozott ítéletet az egész eljá­rással együtt — a semmiséget észlelő másodbiróságnak fölterjesztése folytán — meg kellett semmisíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents