Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

89 tésben, ezen üzletekből pedig a magánjog szerint elbírálandó kötelezettség nem származik. Felperes válaszában tagadta, hogy alperessel tőzsdei árkülönbözeti üzletet folytatott, tagadja, hogy kereseti követelése ily ügyletből származnék. Alperes pedig viszonválaszában annak beigazolására, hogy a peresfelek között fennforgott ügyletek csakugyan tőzsdei árkülönbözeti ügyletek voltak, magára az A) alatti könyvkivonatra hivatkozott, melyből látszik, hogy az állítólagos bevásárlások és eladások ugyanazon napról vannak bevezetve, holott alperesnek felperes által felmutatott sürgönyei és levelei más napokról szólanak, mi csak onnan magyarázható, hogy felperes nem foganatosított valóságos üzletet,' hanem csak árkülönbözetet akart kitüntetni. A tárgyalás befejezte után a pesti kir. törvényszék mint elsőbíróság következő ítéletet hozott: Ha felperes bank főkönyvvezetoje a pótesküt leteszi arra, hogy a keresethez A) alatt mellékelt könyvkivonatban előforduló tételek mind jogczimükre, mind mennyiségükre nézve helyesek: ez esetre köteleztetik alperes felperesnek 5420 frt 50 kr. tőkét, ennek 1872. évi márczius 8-tól számítandó 6° 0 kamatokkal együtt 15 nap alatt megfizetni, ellen esetben keresetével elutasittatik. Indokok: Az alperes részéről kétségbe nem vont G. L. és J. alatti távsürgönyök, továbbá K) ós N) alatti levelekkel bebizonyíttatott, hogy alperes felperest anglo-részvények eladásával bízta meg. Az ekként igazolt üzleti viszony folytán a megrendelés körülménye a p. törv. rendt. 173. §-a kivánatához képest szinte bebizonyitottnak tartandó, és tekintve, miszerint az, hogy felperes bank czége bejegyzett, továbbá az, hogy könyvei ugyanazon erővel birnak milyennel a kereskedőké a C), D) és E) alattiakkal, végre hogy könyvei rendesen vezetvék, az F) alatti által igazoltatik: Annak A) alatti könyvkivonata a ptr. 63. és 173. §-aira figyelemmel fólpróbául elfogadandó, ugyanazért e bizonyíték kiegészítésére a prt. 174. és 236. §-ai értelmében a könyvvivő által leteendő pótesküt oda ítélni s letétel esetére alperest a kereseti tőke, valamint a beperlés napjától számítandó 6°/0 kamatai megfizetésében marasztalni, ellenkező esetben a prt. 239. §-a nyomán elutasítani kellett. Alperes ezen Ítélet ellen fellebbezvén ; a pesti kir. Ítélőtábla 1874. évi januárhó 16-án 46120/1873. sz. a. következő ítéletet hozott: Az eljáró kir. törvényszék Ítélete az abban felhozott indokokon kivül még azért is helybenhagyatik, mert: azon alperesi érvelés,