Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

90 hogy mivel közte és felperes bank között állítólag csak egyszerű árkülönbözeti ügyletek léteztek, felperesnek az ezen üzletekből felmerült követeléseit alperes ellen magánjogi keresettel érvényesíteni jogában nem állana, a végirat mellett E) alatt felmutatott levél valódiságára vonatkozó tagadásával együtt — miután alperes a per során azt, hogy peres felek magokat a közöttök fennforgó ügyletekre nézve, a rendes bíróságnak mellőzésével egyedül s kizárólag a tőzsdebiróságnak vetették volna alá, vagy hogy ama ügyletek törvény szerint tiltott s ennélfogva következéseiben már előzőleg is joghatás nélkülinek tekintendő szerencse-játékot képeznének — ki nem mutatta ; az E) alatti levél szövegét tartalmazó írás s az ez alatt látható alperesi aláírása per során kifogás alá nem vett, sigy valódiaknak tekintendő alperesi leveleken szemlélhető irás- és aláírással tökéletesen megegyezvén, bírói figyelembe nem jöhet; mert az előbb emiitett E) alatti levél a részben is, hogy alperes 1872. évi február havában felperes banknak 50 darab anglo-részvónyt átadni tartozott, teljes bizonyítékot képez; s mert végre a K) alatti levél az iránt, hogy felperes alperest a kereskedelmi dijakkal s egyéb illetményekkel jogosan terhelhette, minden kétséget kizár. Ezen ítélet ellen alperes ismét föllebbezvén, a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék következő ítéletet hozott: mindkét alsóbb bírósági ítélet megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik. Indokok: felperes keresetének jogalapját annak válaszbani bővebb kifejtése szerint — a közte s alperes közötti meghatalmazási viszonyra fekteti, melynél fogva felperes alperes megbizása folytán és terhére, esetről esetre adott utasítás folytán eladott értékpapírokat felperesnek szállítani tartozott. Felperes állítása szerint tehát azon ügyletek, melyekből a követelt 5420 frt tartozás eredt, nem árkülönbözeti, hanem valóságos, időhöz kötött áruszerzési ügyletek voltak. Felperesnek azonban sem a becsatolt távsürgönyök, levelek és saját levelezési könyvének másolatai, sem az A) alatti kereskedelmi könyvkivonat által sem sikerült bebizonyítani azt, hogy követelése szállítási ügyletből eredt, s hogy annak törvény utján érvényesíthető jogalapja lenne. A beperesitett okmányok ugyanis nem igazolják azt, hogy alperes felperes banknak arra adott volna megbízásokat, hogy érték-papírokat adjon el harmadik személyeknek, s felperes nem bizonyítja azt, hogy alperes megbízásai folytán harmadik személyeknek érték-papírokat valósággal adott volna el; nem bizonyítja azt továbbá felperes, hogy alperes állító-