Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XII. folyam (Budapest, 1875)

5o ségben együtt birtokolták, a tanuk vallomásaival szintén begyözetett; miután ebhez képest özv. L. Juráné csakis özvegyi jogon, illetőleg mint gyermekeinek természetes és törvényes gyámja birbatta a kérdéses ingatlanokat, s igy az 1848. évi törvény által ezen javakra nézve a teljes tulajdont nem az özvegy, hanem L. Jura örökösei nyerték meg; miután ennélfogva özvegy L. Juráné ezen ingatlanok fölött érvényesen nem végrendelkezhetett, s ez okból a 3. sz. alatt felmutatott anyai végrendelet — eltekintve attól, hogy az mint csupán két tanú aláírásával ellátott Írásbeli végrendelet, külkellékek hiánya miatt nyilván érvénytelen — figyelembe nem vehető, azon ingatlanokat néhai L. Jura hagyatékának kellett elismerni; mert az, hogy L. Jura végrendelet hátrahagyása nélkül halt el, nem vonatván kétségbe, annak hagyatékában törvényböli öröklésnek van helye; mert miután hallgatag beismeréssel, továbbá az A) alatti lelkészi bizonyitványnyal és a tanuk vallomásaival is az, hogy felperes és alperes L. Jurának törvényes gyermekei, bebizonyíttatott; miután alperest azt, hogy az apai hagyatékban az osztály már megtörtént vagy felperes örökrészére nézve kielégíttetett volna, nem is állította: ezen 1840. évig el nem intézett örökosztályos ügyre az 1840. VIII. törv.-czikk alkalmazandó (19. §.), ezen törv.-czikk 2. §-a szerint pedig felperes és alperes mint egyenes leszármazó örökösök, egyenlő mérvben vannak a törvényes öröklésre hivatva; mert a peres ingatlanok csak a telekkönyvi helyszíneléskor vétetvén fel alperes nevére, ezen nyilvánkönyvi állás alapján alperes felperes mint örököstárs ellenében az osztr. p. törv.-könyv 1467. §-a értelmében elbirtoklást nem érvényesíthet; mindezeknél fogva felperesnek az apai hagyatékban alperessel egyenlő öröklési jogát elismerni kellett. Minthogy azonban az ingatlanok megosztására nézve osztály és lejegyzési terv nem terjesztetett elő, a természetbeni kihasitás ezúttal nem rendeltethetett el, hanem alperes felperesnek csupán közös birtoklásba való bebocsátására volt kötelezhető. A haszonvételeket — mivel alperes roszhiszemü birtokosnak nem tekinthető — a kereset megindításától kezdve kellett megítélni. A m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék azonban a kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítéletét hagyta helyben ; mert felperes a közös atya, L. Jura utáni örökséget a volt úrbéri ingatlanokból követeli, alperes pedig felperesnek örökösödési jogát határozottan tagadja. E szerintazon kérdés döntendő el: vájjon