Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. XI. folyam (Budapest, 1875)

64 tett, mennyiben tehát az A. és B. alatti jelentésekben becsületsértés foglaltatik, annak elbírálására nem ezen kir. járásbíróság, hanem azon bíróság van hivatva, a melyhez a hivatalos jelentés tétetett, ennélfogva az illetéktelenségest kimondatni kéri. Felperes ezen kifogásokat alaptalanoknak tartja, mert a ptrs. szerint 200 frtig terjedő keresetek a járásbírósághoz tartoznak, az A. és B. alatti okmányokra csak akkor volna illetékes a törvényszók, ha azokban azon biróság ellen sértések foglaltatnának, de azon törvényszék, melyet alperes illetékesnek tart, már nem is létezik; t. i. a pestmegyei törvényszék. Megjegyezte még, hogy oly esetekre nézve, mint a jelenlegi, midőn becsületsértés hivatalos személy által egy magán személy ellen követtetik el, törvény nem létezik, mely kivételesen az ebből eredő keresetek elbírálását azon hatóságokhoz utalná, melyhez a jelentés intéztetett; de ha létezett volna is ilyen törvény, az 1868. évi 54. trvczikk azt megszüntette. Erre az elsőbiróság magát illetéktelennek nyilvánította; mert a ptrs. értelmében a kir. járásbiróságok becsületsértési perek elbírálására ugyan illetékesek, minthogy azonban jelen esetben a becsületsértési kereset olyan egyén ellen, ki a keresetben állított becsületsértést mint volt tisztviselő, hivatalos állásánál fogva és hivatalos eljárásban követte el, és oly okiratok alapján, melyek hivatalból szerkesztettek és melyeket alperes mint vizsgáló biró, a volt pestmegyei fenyítő törvényszékhez jelentésképen beterjesztett — indíttatott, tekintve, hogy felperes nem igazolta azon körülményt, hogy ő a panaszolt sértések miatt alperes mint tisztviselő ellen az illetékes bíróságnál orvoslást keresett volna ós hogy attól panaszának orvoslására a kir. járásbírósághoz utaltatott volna, — az illetékességi kifogásnak hely adandó volt. Ezen végzés ellen felperes semm. pszt. adott be; mert az indokolás azon szavainak: hogy »alperes mint tisztviselő ellen a panaszlott sértések miatt az illetékes bíróságnál orvoslást keresett, s attól ezen járásbírósághoz utasíttatott volna, nem igazolta," értelme nincsen, s ezt a járásbíróság nem is volt képes valamely törvény idézésével támogatni, s azt ő helyesnek s törvényesnek el nem ismerheti. Ó keresetét nem is a volt tisztviselő, hanem J. István ellen indította, azon körülmény, hogy ö a sértés elkövetésekor egyszersmind szolgabíró is volt, súlyosbíthatja ugyan büntetésre méltó cselekvényének beszámítását, de a kereseti jogczimet nem módosíthatja s igy a bírói illetőségre nézve nem lehet befolyással;