Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. X. folyam (Budapest, 1874)

169 illetékesnek tekintendő, s ennek aláírása további hitelesitést nem igényel. (Dtár IX. f. 291.) Közös okirat. 188. §. Az üzleti könyvek természetüknél fogva a felekkel közös okmányoknak tekinthetők nem lévén, a könyvek tulajdonosa mindaddig mig azokat bizonyítékul használni nem kívánja, felmutatásukra nem kötelezhető. (Dtár X. f. 255.) IV FEJEZET. Tanuk. A tanuMzoíiyitás kellékei. 190. §. Az orvosnak valamely egyén eimezavarodottsága felől kiadott bizonyítványa csak azon esetben képez kellő bizonyitékot, ha az abban foglaltak az illető orvos közvetlen tapasztalatain alapulnak. Tanuknak azon puszta állítása, hogy valamely egyén elmezavarban szenvedett, ha annak oly cselekményeit nem adják elő, melyekből az elmezavarra következtetés vonható, az illető egyén beszámitási képességét illetőleg bizonyítékul nem szolgál. (Dtár. VIII. f. 174.) Kifogás alá eső tanuk. 192. §. A község — mint ilyen — felperessége alatt folytatott perben, ugyanazon községbeli lakosok kifogástalan tanuknak nem tekinthetvén, vallomásuk bizonyitékot nem képez. (Dtár VII. f. 117.) Más perben tett tanúvallomás érvénye. 209. §. A perrendt. 163. §-ának azon szabályai, hogy a beismerés teljes tartalma szerint fogadandó el, nem alkalmazható oly esetre, midőn a beismeréssel kifogás van egybekapcsolva, mert ez esetben a kifogás alperes által bizonyítandó. (Dtár VII. f. 148)