Dárday Sándor - Gallu József - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. X. folyam (Budapest, 1874)

170 V. FEJEZET. Bírói szemle. Szakértők. 212. §. Azon körülmény, hogy valamelyik fél a bíróság által elrendelt szakértői szemléhez a maga részéről szakértőt nevezett, nem tekinthető annak bizonyítéka gyanánt, hogy az a szemle megtartásába beleegyezett s következményeit elvállalta volna. (Dtár VIII. f. 153.) VI. FEJEZET. Eskü. Eskü általi bizonyítás. 221. §. Jóllehet a házasság tartama alatt szerzett vagyon mindegyik házastársat közszerzeményi jogon egyenlő részben illeti, mégis a törvénynek ezen rendelete által nincs kizárva egyik házastárs sem, hogy sajátjából kizárólag maga részére szerezzen vagyont, miből kifolyólag igény-per esetén azon egyszerű oknál fogva, mert a lefoglalt s igényelt vagyon a házasság alatt szereztetett, igénylőt annak bizonyításától, hogy e vagyon sajátjából külön szereztetvén, közszerzeményt nem képez, elzárni nem lehet. Oly esetben, ha a dolog természete szerint nyilvánvaló, hogy valamely perbeli tény más bizonyítékkal is igazolható lenne, a főeskü meg nem Ítélhető. (Dtár IX. f. 233.) Midőn azon fél szegi meg a szerződést, a melyik a foglalót átvette, az ellenfél nemcsak a foglaló visszaadását, hanem kétszeregének megtérítését követelheti. (Dtár IX. f. 229.) Főeskü. 230. §. A főeskü általi bizonyítás azon esetben meg nem engedhető, midőn a per során felmerült körülmények folytán a valószínűség az eskü által bizonyittatni czélzott ténykörülmények valódisága ellen harczol. (Dtár X. f. 26ő.) Főeskünek csak más bizonyítékok hiányában lévén helye, midőn tehát a persorán előadottakból kiderül, hogy a fél az általa főesküvel bizonyítani czélzott ténykörülményekre nézve más bizonyítékokkal is