Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

91 is felperes nem ezen bárczára alapitotta keresetét, hanem azon egyességre, mely közte és a társulat közt létrejött, s mely semmi más feltételről nem szól mint fizetési kötelezettségről. A m. k. Curia, mint semmitőszék, a neheztelt végzést a ptr. 297. §. 5. pontja alapján megsemmisitette, és a kir. tszéket illetőségének megállapítása mellett, további szabályszerű eljárásra utasította; mert az A. alatti okmány 26. pontjában foglalt választott bírósági kikötés, a ptr. 499 — 501. §-ai kötelező rendelkezésével nem lévén öszhangzásban, annak törvényes akadályául nem szolgálhat, hogy jelen kereset az illetékes rendes bíróság előtt folyamatba tétessék. 676. Sommás eljárásban az alpereseknek csak egy része által felebbezett ítélet, az annak kihirdetésekor jelen volt többi alperes társakra nézve, mennyiben vehető felülvizsgálat alá? (1873. jun. 5-én 8484. sz. a. kelt határozat.) V. Juliannának, H. György és neje ugy V. Károly alperesek ellen, 400 ft s járulékai iránti sommás perében a szinnyérváraljai kir. járásbíróság 1872. jul. 15-én 2343. sz. a. hozott ítéletével, alpereseket a fenti kereseti tőkében, 20 ft kamathátralékban, 8 az előbbi összeg után 1871. szept. 29-tol járó 6°/0 kamatokban ugy 14 ft perköltségben elmarasztalta; ezen Ítélet hihirdettetvén, első és másodrendű alperes abba belenyugodott, harmadrendű alperes azonban felebbezéssel élt. A pesti k. Ítélőtábla 1872. okt. 23-án 32,937. sz. a. kelt végzésével az elsőbiróségi ítéletet valamennyi alperesre nézve feloldva a harmadrendű alperes által felhívott tanú kihallgatását és a kifejlendokhöz képest ujabb ítélethozatalát rendelte, mi ellen felperes semmiségi panaszszal élt; mert az elsőbirósági ítélet I. és II. r. alperes irányában feloldható nem volt, miután azt nem felebbezték, de nem volt feloldható III. r. alperes irányában sem, mert ez oly tanura hivatkozott, kinek lakását ki nem jelölte, arra való hivatkozása tehát figyelembe vehető nem volt. Ez okból a másodbirósági ítélet megsemmisítését és za elsőbirósági ítéletnek érvényében tartását kérte.