Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

113 zott szakértők az 1870. évi 6863. sz. a. felvett jegyzőkönyvhez •/. alatt csatolt okmány által igazolt azon körülményt, hogy a hagyatékhoz tartozott ház utóbb elégvén, értékét emelő lényeges javításokon ment által, — számitásba nem vették; a miért azon ingatlannak 23 év előtti értékére biztos irányt nem adhat, — hanem az alperesek által ugyanezen számú jegyzőkönyvnél •//• alatt becsatolt okmány vétetett alapul, mely szerint ama házat a hozzá tartozó fundusokkal együtt 1832. évben biztosíték gyanánt maga felperes 2410 ft értékben fogadta el, s mely okirat egyúttal alpereseknek a megelőző tárgyalások alkalmával vita tott amaz állítását is támogatja, hogy azon ingatlanokat az apai hagyatéknak maguk között 1849. évben történt elosztása alkalmával szintén 2140 ft értékben vették fel. Az ingó hagyatéknak E. alatt kimutatott s alperesileg a per során 2189 vft 42 krral vagyis pengőpénzben 875 ft 53 krral beismert tiszta értéket illetőleg előadott azon alperesi védkezés, miszerint ezen összeg MartonfFy Antal adós által 1849. évi aug. havában magyar bankjegyekben fizettetvén vi?sza, a 3*/. és 4y. alattiak szerint alpereseken kivül fekvő okok miatt megsemmisült, s igy apai hagyatékot nem képezne, figyelembe azért nem jöhet: mivel egyrészt ezen összeg nem a hagyatékból, hanem alperesek önbeismerése szerént maguk alperesek és illetőleg D. Kristóf gondnokuk által helyeztetvén el Mártonffy Antalnál, a magyar bankjegyek megsemmisüléséből eredett kár már nem az apai hagyatékot, hanem az abban megosztozott alpereseket terheli, — másrészt pedig felperes tagadása ellenében alperesek arra nézve, hogy Ö*/. és 4*/. szerint megsemmisítés végett beszolgáltatva lett magyar bankjegyek, a Mártonfíy Antal által visszafizetett ilynemű jegyekkel ugyanazok voltak, törvény szerint elfogadható bizonyítékot nem hoztak. Minthogy tehát alperesek az előadottak szerint néhai atyjuk D. Salamon után ingatlanokban 2410 ftot, ingókban pedig 2189 vft 42 krt vagyis pengőben 875 ft 53 krt, s igy összesen 3285 ft 53 krt örököltek és felperesnek mennyiségileg kifogás alá nem vett követelésére 1850. évben 3219 ft 9*/4 krt fizetett le, marad még 66 ft 433/4 p- vagyis osztrák értékben 70 forint 7 kr apai hagyaték, — mely összegben alpereseket atyjuk tartozása fejében, felperes terhére elmarasztalni kellett. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék, pedig következő Ítéletet hozott: Döntvénytár. IX. 8