Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

114 Mindkét alsóbirósági ítélet részben megváltoztatik és az összes alperesek ellen másodbiróságilag megítélt 70 ft 7 kron kívül alperes D.Ferencz még 630 ftot, alperes D.Tivadar még 210 ftot köteleztetik felperesnek megfizetni. Indokok: Néhai D. Salamon után hátramaradt ingatlanok becsértékének megállapítására nézve a másodbirósági Ítéletben felhozott indokok e helyen is elfogadtatnak. Ugy szintén helyesnek találtatik a másodbirói indokolás azon alperesi kifogás ellenében, hogy a nevezett adós összes örökösei között, mint az ingóságok tiszta értéke közös osztály alá bocsátott 875 ft 53 kr, mint alperesek hibáján kívül elenyészett öröklés tárgyául nem tekinthető. Helyesen lett tehát az összes örökösöket felperes irányában még terhelő tartozás 70 ft 7 krban megállapítva. — Minthogy azonban az E. alatt csatolt osztálylevél szerint a hagyatéki ingóságok értékéből, mielőtt az közös osztály alá bocsáttatott volna, az osztozó testvérek közül D. Ferencz alperes 1500 vft vagyis 630 o. ért. ftot, D. Tódor alperes pedig 500 ft vagyis 210 ft o. ért. hagyományban részesült, és miután az örökhagyó hitelezője, ha az örökösöktől kielégítést nem nyerhet, azt az örökhagyó hagyományosaitól is jogosítva van követelni, nevezett alpereseket, az alsóbirósági Ítéletek megváltoztatásával kötelezni kellett, hogy a néhai D. Salamon után reájuk szállott ezen összegeket felperesnek a beperelt kamat követelés fejében lefizessék. — A kereseti követelés ellen felhozott elévülési kifogás figyelembe nem vétethetett, miután itt nem egyszerűen lejárt, hanem már bíróilag is megállapított kamatokról van szó.