Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. IX. folyam (Budapest, 1873)

107 jelen, abból pedig, hogy felperesek a földeken jártak s azokat, mint alperes gyermekei, annak meghatalmazásából mivelték, a birtoklás még nem következik, önhatalmú foglalásról ezek szerint szó sem lehetvén, kérik felpereseket keresetükkel elutasittatní. A tárgyalás befejezte után az elsőbiróság a keresetnek helyt adva, felpereseket a kereseti földek birtokába visszahe lyezte s alpereseket 15 frt perköltség megfizetésében elmarasztalta. A pesti kir. itélő tábla azonban 1872. évi október 14-kén 28,303. szám alatt hozott Ítéletével: az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta s felpereseket keresetükkel elutasította. Mert: felperesek alperesnek határozott tagadása ellenében még tanuk által sem győztek le egyebet, mint hogy elsőrendű alperes, mint édes atyjuk tulajdonához tartozó kereseti földeket több éven át mivelték. A mennyiben pedig a peres felek családi viszonyát tekintve, — a tanuk által bizonyított eme tényből azt, hogy azon földeket felperesek saját nevükben bírták és használták, következtetni, s ehhez képest elsőrendű alperest saját birtokában erőszakos foglalónak tekinteni nem lehetne, kellett felpereseket visszahelyezési keresetükkel elutasítani. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék, azonban a pesti kir. tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben, felhozott indokain kivül még azért is, mert ha felperesek foglalás által jutottak volna is a birtokba, ennek a tanuk által bizonyított egy évet meghaladó háboritatlan tartama után alperesek a visszafoglalást önhatalmúlag eszközölni jogosítva nem voltak.