Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)
51 jának azon intézkedéséből is, mely szerint a hirdetményi határidő lejárta után bejelentett igények sem zárhatók el, érvényesitésüktől, ezen határidő mulasztásának csak az lévén következ.ménye, hogy az ily igények oly harmadszemélyek kárára kik a hirdetmény hatályossága kezdetének napjától fogva a tjegyzőkönyvben foglalt bejegyzések alapján tovább nyilvánkönyvi jogokat jóhiszemmel szereznek, többé nem érvényesíthetők, mindezeknél fogva a semmiségi panasznak helyt adni kellett. Tekintve a polg. törv. rendtartás 587. §. szövegét, mely szerint az annak végén előforduló szavak, hogy „e végzés ellen perorvoslatnak helye nincs" kifejezetten csak azon §. második részére szoritkozóknak nem vehetők; tekintve továbbá, hogy különben is az, miszerint melyik fél utasítandó perre ? nem alaki jogkérdés: a ptrs. 587. §-a szerint perre utasító végzés ellen azon esetben sincs helye, ha ezen szakasz első bekezdésében foglalt törvényrendeletének megsértése panaszoltatik. (Teljes ülési határozat.) (1873. február hó 11-én 498. sz. a. k. határozat.) G. Sámuel hagyatéka ügyében, a nagyszebeni kir. törvényszék, 1872 szeptember 12-én 12,155 sz. a. hozott végzéssel, miután G. Sámuel gondnok által képviselt G. Katalin a törvény alapján, M. János és neje pedig végrendelet alapján nyilatkoztak örökösöknek, a tárgyalási jegyzőkönyvet elfogadva utóbbiakat a törvényes örökössel szemben a végrendelet érvényesítése végett per útjára utasitotta, mely végzés ellen M. János és neje 1872. augusztus 27-én semmiségi panaszszal éltek, azt azonban a törvényszék a ptr. 587. t. a alapján, mely szerint perre utasitó végzés ellen perorvoslatnak helye nincs, hivatalból visszautasitotta; ez ellen 1872. október 4-én 13,414. sz. a. ugyanazok ujabban semmiségi panaszt nyújtottak be. Az 1872. augusztus 1-én 11,062. sz. a. hozott törvényszéki végzés ellen beadott, de elsőbiróságilag visszautasított semmiségi panaszban felhozták, — hogy G. Mária, mint tör4*
