Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

37 nyában illetlenül, a bíróság iránt pedig tiszteletlenül viselik, mely esetben a peres ügyről felvett tárgyalási jegysőkönyvben kell a birsággal büntetendő tényt megállapitani, s annak alapján lehet a bírságot kiszabni, a jelen esetben azonban oly tényről van szó, mely nem valamely pernek tárgyalása közben a bíróság jelenlétében, hanem a birói személy távollétében a bíróság iktató hivatalában a dohányzási tilalom megszegése által követtetett el, s egy önálló jegyzőkönyv felvételévél állapíttatott meg, mely tény tehát a külső rend fentartására irányzott tilalom megszegését képezvén a ptr. körén kivül esik; egy magában véve azonban azon körülmény, mely szerint az elsőbiróság a ptr. körén kivül eső végzését a ptr. 118. §-ra alapította, ama végzés megsemmisítésére indokul épen azért nem szolgálhat, mivel ama végzés nem a ptr. rendeletein, hanem a bíróságnak fegyelmi hatóságán alapszik, a bíróságok fegyelmi hatóságán alapuló végzések ellen pedig a ptr. 297. §. szerint semmiségi panasznak helye nincs, hanem azok ellen csak fokozatos felebbezéssel lehet élni. 587. A vadászati kihágások miatti panaszok nem a ptr.ban szabályzott sommás eljárás szerint, hanem az 1872. VI. tcz. 34. és 42. §-okból kitünóleg a kihágásokra vonatkozó törvényes szabályok és gyakorlat szerint tárgyalandók. (1873. jan. hó 29-én 17,291. sz. a. k. határozat.) Báró B. Ödön felperesnek, idősb S. József és társai alperesek ellen, vadászati jog elleni kihágás miatt, utolsó alperes B. Ferenczre nézve 50 ft, a többi alperesekre nézve 200 ft bírság s jár. iránt indított sommás perében, a tokaji kir. járásbíróságnak 1872. évi nov. hó 13-án 4740. sz. a. hozott, a felperes által választott perutat leszállító, s a kihágási nyomozás megindítását rendelő végzés ellen, mindkét fél semmiségi panaszszal élt. Megjegyzendő, hogy felperes az 1872. évi vadászati törvényre alapitotta keresetét, alperesek pedig azon törvény VI. tcz. 42. §-ra és V. fejezetére alapitották a perut elleni kifogást. Felperes semmiségi panaszát nem indokolta.