Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)
25 vélt magánjogok orvosoltatása peres eljárás utján eszközöltessék, akadályul nem szolgálhat. 580. Tekintve, hogy az 1868. évi LIV. tczikk által életbeléptetett ptrtás alapelveinek egyike, miszerint a „végrehajtás" az Ítéletnek minden peres kérdéstől ment egyszerű foganatosítása legyen, mit azon körülmény is bizonyít, hogy a végrehajtást rendelő végzés és a végrehajtási cselekmény ellen a fokozatos felebbvitelnek hely nem adatott; tekintve továbbá, hogy ez alapelvből kifolyólag a ptr. 256. §-ában világos kifejezés adatott annak, miszerint az itélet végrehajtható legyen, azaz: önmagában véve a marasztalt fél által teljesítendő kötelezettségek pontos körvonalozását tartalmazza, és még akkor is határozott utasítást foglaljon magában, midőn kivételesen egyes kérdések eldöntése vagy a marasztalási összeg felszámítása a végrehajtási eljárásra halasztatott; tekintve végül, hogy az, miszerint az örökösként perbe idézett alperes örökölí-e, és mit? ennek elmarasztal hatására nézve oly lényeges előfeltétel, miszerint e kérdésnek tisztábahozatala nélkül a jelen ptr. szerint határozott és végrehajtható elmarasztalás irányában ki sem mondható, s ekként ily lényeges érdemi kérdésnek a végrehajtási eljárásra való utalása annál kevésbbé foglalhat helyt, mivel különben a jelenleg érvényben levő, s a hivatalos beavatkozást csak bizonyos esetekre szorító örökösödés; eljárás mellett, legtöbb esetben ezen peres érdemi kérdést a végrehajtási eljárás alkalmával szabályszerű peres eljárás nélkül kellene tisztába hozni és a fokozatos felebbezés kizárásával egyedül csak semmiségi panaszszal orvosolható végzés utján eldönteni:
