Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

142 nókat terhelvén, kéri alpereseket, kik az ellene törvénytelenül elrendelt árverésben részesek voltak, okozott kárainak s az elvett haszon helyett, a fentebbi tőke után adásvevés idejétől a kielégítés napjáig számítandó kamatok és költségek megtérítésében elmarasztalni. A változó viszonyok között több törvényszéknél tartott tárgyalás után végre a per befejeztetvén, az elsőbiróság következő Ítéletet hozott: A vásárolt juhok becsértékének megtérítése iránti keresetnek hely nem adatik, — azonban tartoznak alperesek egyetemlegesen a juhoknak 2999 frt. 90 krt tevő árverési vételárát, az árverés napjától vagyis 1849. évi márczius 29-től számítandó 6% kamataival együtt megfizetni. — A sertések vételára megfizetésének terhe alól alperesek felmentetnek; a hagyatéki tömegnek a kérdéses vételárt kézhezvevők és azzal rendelkezők ellen, e részbeni kereseti joga fenhagyatván; mert: a kérdéses juhok az alperesi ellenirathoz 2. szám alatt csatolt „Közlöny" akkori hivatalos lapban foglalt közhirdetményben, nem mint Hám János püspöktől elkobzott, hanem egyszerűen mint álladalmi közjavak tűzettek ki árverés alá, és a felperesi keresethez 3 •/. alatt csatolt árverési jegyzőkönyv tanúsága szerint ugyanazon juhok, mint a megüresült szatmári püspökség tisza-nánai uradalmához tartozók, előrebocsátott becslés után, erre kiküldött szolgabíró és esküdt által pénzügyminiszteri biztos és a szatmári káptalan megbízottjának Pelikán József kanonoknak jelenlétében megtartott nyilvános árverés utján adattak el; hogy pedig elsőrendű alperes, ki a vásárlásban részt vett, vagy másodrendű alperes, ki a vásárlásban részt nem vévén, egyedül a vételár egyetemleges megfizetésére kötelezte magát, azon tudomással birtak volna, hogy az árverés alá bocsátott lábas jószágok elkobzott javakat képeznek, alperesek tagadása ellenében felperesek által, valószínűség vitatásán kivül nem igazoltatott, ezeknél fogva a kérdéses ingóságok becsértékének megtérítésére alperesek, illetőleg a vásárlást tevő elsőrendű alperes annál kevésbbé volt kötelezhető; mivel a kérdéses becslés felperes által peren kivül, ós igy alperesek meghivatása nélkül eszközöltetett; továbbá mert azt, hogy az elsőrendű alperes által árverésen vásárolt kérdéses juhok ára sem az árverés alkalmával, sem később ki nem fizettotett, alperesek beismervén, de a keresethez •//. alatt csatolt kötelezvénynyel iga-