Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VIII. folyam (Budapest, 1873)

114 örökösének hagyta hátra; köteleztetett volna vagy öreganyja végrendeletét vagy annak engedményét előmutatni, melyek által a követeléshezi kizárólagos tulajdonjog ki lett volna mutatva. A fentebbiek szerint tehát, mivel felperes nem győzte be azt, hogy kivüle több örökösök nincsenek, kiknek a követeléshez szinte joguk lehet; s igy kereshetőségi joggal nem bir, azt, tekintettel a ptr. 64. §-ára, keresetével elutasitani, s a nem igazolt előjegyzésnek kitörlését a telek. rend. 100. §-a értelmében elrendelni kellett. A pesti kir. ítélőtábla 1871. évi május hó 11-én 14,741. sz. alatt hozott ítéletével az elsőbirósági Ítéletet helybenhagyta. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék azonban mindkétalsó bírósági ítélet feloldásával: az eljáró telekkönyvi törvény széket az ügy értelmébeni határozat hozatalra utasította; mert: az A. alatti kötvényben hitelezőként megnevezett Z. Andrásné született B. Juliannának elhunyta a perhez csatolt előjegyzési kérvény mellé C. alá zárt halotti levéllel hitelesen kimutatva lévén, alperes részéről pedig felperesnek B. Juliannátóli leszármazása és öröklési joga tagadásba nem vétetvén; s annak kereshetőségi joga ellen, a perbeszédek sorain egyátalán kifogás nem tétetvén; miután a dolognak ily helyzetében felperesnek kereshetőségi joga a bíróság által szóba nem hozathatott, mindkét alsóbiróságnak, csak is a perelhetőségi jog hiánya szempontjából hozott elmozdító ítéleteit feloldani, s az eljáró törvényszéket a kereset érdemébeni határozat hozatalra utasítani kellett.