Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

152 nyilvánkönyvileg kitüntetendő, a fenálló helyszinelési szabályok értelmében. Ezen kérdés eldöntésénél pedig, jelon esetben, hol a kérdéses földtulajdonra nézve egyik fél részéről som hozattak fel döntő bizonyitékok, alapul csak a tényleges birtokviszonyok és miután mindkét fél a tettleges birtoklást állítja, az e tekintetben felhozott bizonyítékaik voltnk figyelembe veendők. Felperes tettleges birtokának igazolására hivatkozik a keresethez 2—12. számig csatolt okmányokra, melyek szerint a kérdéses földön lévő épületeket, részint saját költségén felépíttette, részint a már építettet a kincstártól vétel utján megszerezte, és ebből következteti, kogy a föld is, melyen azok épültek, tulajdonát képezi, jóllehet pedig ezen hivatkozott okmányokból kétségkivül ki nem derül, hogy felperes a kérdéses föld tulajdonát a kérdéses épületekkel együtt megszerezte volna, mégis miután alperes által sem vonatik kétségbe, hogy az épületek tulajdona felperest illeti, és hogy azokat tényleg használta, kétségtelen tény az is, hogy felperes azon területet is, melyen az épületek állanak, használta, s ennek ellenében alperesnek kellett volna állítólag tényleg gyakorolt erősebb birtokát bizonyítani, mit azonban nem tett, mert azt, hogy állított tulajdon vagy birtokjogát akár valami fent irtással, óvással vagy haszonbér követeléssel fentartotta volna, maga sem állítja, felmutatott okmányai pedig e tekintetben mitsom bizonyítanak ; mert a 2. alatti jelentés, mint saját okmánya, harmadik személyek irányában bizonyító erővel nem birhat, a 3. alatti adó kimutatásból pedig ki nem tűnik, hogy az adó ki által és mely időre fizettetett, de különben is ezen kimutatásban a csürépület utáni adó is említtetik, miből alperesi érvelés szerint, hogy ezen épület is tulajdonához tartoznék, mit maga sem állított. Mindezek szerint felperesnek a helyszinelés alkalmávali tényleges birtoka igazolva lévén, alperes ellenben a kérdéses földnek állított tettleges birtoklását mivel sem igazolván, a hibás telekkönyvi felvételt a kereseti kérelemhez képest kiigazittatni kellett. A m. kir. Curia, mint legfőbb ítélőszék azonban a királyi tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben; mert: felperes azt, hogy a nagy-kőrösi 6602. sz. tjkönyvbe tulajdonául kitüntetett felülépitmények N.-Kőrös város köz-