Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

141 tábla végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését hagyta helyben; mert: az itt alkalmazandó ideigl. törvénykezési szabályok 35. §-a, midőn a megyékben a birtokbiróságot az állandó törvényszékre átalában ruházza, épen nem zárja ki, hogy azon birtokbizonyitványok az állandó törvényszéknek árvaügyekkel foglalkozó osztálya által adassanak ki; mint mely osztály az előtte folyó hagyatéki ügyekben ily bizonyítványt a nélkül is legczélszerübben szolgáltathat ki. A mennyiben pedig az első birói végzés ellen intézett felfolyamodásban az annak alapjául szolgált birtokbizonyitvány jogereio is kétségbe vonatik, panaszlók ide vonatkozó állításai az azt kiállító biróság előtt, és nem ezen uton érvényesitendők. CXXXII. Az írott hitbér (moring) a házastárs által, a másik házasfél életében akkor sem követelhető, ha a házastársak tényleg elválva élnek és a moring-levélben azon kötelezettség foglaltatik, hogy azt a férj nejének, bármikor követeli is, kifizetni tartozik. (1872. szeptember 28. 7175. sz. alatt.) J. Lászlóné, férje J. László ellen egy 1837. évi márczius 1-ső napján kiállított moring-levél alapján, mely szerint J. László felperesnek házasságra léptük alkalmával moring fejében 600 db. aranyat lekötött, melyeket összekelésük után akkor a mikor a nő követelni fogja, megadni tartozand, keresetet inditván, kérte: hogy miután őt férje 3 gyermekével együtt magától minden ok nélkül elűzte a nélkül, hogy tartást, vagy bármi segítséget adna, a mondott 600 db. arany megfizetésére kötelezni. A periratok befejezte után az elsőbiróság felperesnőt keresetével elutasította; mert: jelen követelés a •/. alatt annak alapjául csatolt okmány ezerint írott hitbérnek lévén tekintendő; mint ilyen tényleg elvált házasfelek között az életben lévő férj irányában nem volt megítélhető. Ezen Ítélet ellen felperes felebbezvén, a pesti kir. ítélőtábla 1872. évi június 25-én 18646. sz. alatt hozott Ítéletével az