Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VII. folyam (Budapest, 1873)

142 olsőbiróság ítéletét megváltoztatta, s alperest a 600 db. arany, s annak a per kezdetétől járó kamatai megfizetésében elmarasztalta ; mert: alperes az A. alatti moring-levélnek valódiságát beismerte, e szerint pedig arra kötelezte magát, hogy felperesseli összekelése után, akkor a mikor felperes kivánni fogja, ennek, mint törvényes nőjének 600 db. aranyat természetben lefizetend. Tekintve, hogy alperes azt, miszerint felperessel törvényes házasságra lépett, beismerte, azon körülmény pedig, hogy felperestől elvállva él, azon jogát, mely az A. alatti kötelezvény szerint a házassági egybekelés után tüstént előállott, meg nem semmisiti; alperest a felperesnek akkor, a midőn a házassági összekelés után kivánni fogja, természetben megfizetni kötelezett, és felperes által ezen perben követelt 600 db. arany s a per kezdetétől járó késedelmi kamatainak megfizetésében, az eljáró biróság Ítéletének megváltoztatásával elmarasztalni kellett. Ezen itélet ellen alperes felobbezvén, a m. k. Curia, mint legfőbb ítélőszék, következő ítéletet hozott: A •/. alatti okirat, mind czime, mind tartalma szerint alperes irányában másnak ; mint a minek maga tekintetni kívánta, ugy mint moring-levélnek nem vétethetvén, mint ilyen pedig sem természetes vagy polgári halál, sem birói itélet által el nem választott házasfelek között követelés alapjául nem szolgálhatván, a pesti kir. tábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben.