Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. VI. folyam (Budapest, 1872)

135 pedig tekintve, hogy a B) és C) alatti Ítéletekben felperesnek, bár a készpénzben megítélt örökség szám szerint megállapítva volt, a kamatok meg nem ítéltettek, tekintve, hogy a miség és mennyiség ki nem mutatása miatt meg nem ítélt időközi haszonvételek a kamatokkal ki nem egyenlíthetők, az elsőbirósági neheztelt Ítéletet, ezen indokokból, helybenhagyni — kellett. A m. kir. Curia, mint legfőbb Ítélőszék azonban mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával, alpereseket a 2959 ft 39 kr. után 1848. évi szept. 18-tól mint az örökhagyó nagyanya halála napjától 1853. évi május léig 6% 1853. évi május 1-től 18G1. jul. 23-ig évi 4° 0 és 1861. jul. 23-tól egész a kifizetésig évi 6° o kamat megfizetésében elmarasztalta. Indokok: a hagyatéki vagyon az osztály megtörténtéig az örökösök közös tulajdonát képezvén, annak időközbeni haszonszonvételéből osztalék mindegyik Örököst öröksége arányában megilleti. Tekintve tehát, hogy a jelen per tárgyát képező haszonvételek kezelése a B) és C) alatti Ítéletek által jogérvényesen elintézve nem lett, továbbá tekintve, hogy a hagyatékból, felperes örökségi része a természetben átvett ingatlanokon kívül B) és C) szerint 2959 ft 39 krban állapittatott meg; felperes tehát az időközi haszonvételekből ugyanezen összeg arányához képest követelheti kielégítését; végre tekintve, hogy felperes keresetlevelében a fentebbi tőke kamatját; mint az időközi havételekből aránylag reá eső részt veszi követelésbe, alperesek pedig azt, hogy a kért kamatok a hagyaték időközi haszonvételéből felperesre aránylag eső részt meghaladják, a per folyta alatt még csak nem is állították, ugyanazért felperes illetőségét az időközbeni haszonvételből a fenti tőkének a magyar törvények uralma alatti 6°/0 kamatjában, az osztrák polgári törvénykönyv uralma alatti időközre nézve pedig 4% kamatjában megalapítani, s ezen összeg megfizetésére alpereseket, kik sem azt, hogy a hagyatékot örökhagyó elhunytatói birtokukban és használatukban tartották, sem azt, hogy annak haszonvételeiben felperest nem részesittették, a per során nem tagadták, bíróilag kötelezni kellett. LXXXI. Telekkönyvi kiigazítás, az 1848. XXI. törvényczikk szerint betáblázást nyert hitelező által is* — azon vagyonra