Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

426. Alidon az első, vagy felebbviteli bíróság határozata ellen semmiségi panasz alkalmaztatott, a megítélt eskü letétele iránti jelentkezés határideje, az egyúttal közbevetett felebbezés esetét kivéve, a senimitöszék határozatának közlése napjától számítandó. (1871. jul. 28-án 8166. sz. a. hozott határozat.) Alsó Fehérmegye Abrudbányán 9zékelő törvényszéke, S. Rafilának, mint felperesnek, P. Dumitru s több alperesek ellen, egy legelő-helynek erőszakos legeltetésétőli eltiltása iránt indított keresetében, 1869. decz. 28-án 2689. sz. a. hozott Ítélettel az erőszakos legeltetéstől eltiltattak s jövőre attól 50 ft pénzbírság terhe melletti tartózkodásra köteleztettek, egyszersmind köteleztettek alperesek egyetemlegesen felperesnőnek elvont haszon fejében 1867. évtől kozdve minden évre az erőszakos legeltetés valóságos megszüntetéséig a bíróság által 5 ftra leszállított kártalanítási összeget megfizetni, de csak akkor, ha felperesnő a következő becslő esküt leteendi: „Én S. Raíila esküszöm, hogy a szeceturai határban levő Boskoia nevü szántó és kaszálló földemhez tartozó legelőrésznek alperesek által lett erőszakos legeltetése miaít 1867-dik évtől kezdve minden éven 5 ft o. é. hasznom vonatott el", tehát éventei káromat annyira becsülöm, — végre köteleztettek alperesek felperesnőnek okozott perköltségekben 57 ft és 70 krt, valamint saját üg; vivőjüknek működéseért illetményül 10 ftot megfizetni. Mert a biróí szemlével kapcsolatosan eszközölt felperesi és alperesi tanubizonyítás eredményéből kitűnt, hogy a kérdéses legelőhely kiegészítő része a felperesnő tulajdonlagos „Boscoia" nevü szántó és kaszáló helyének : mert nemcsak a hely fekvése, hanem az eskü mellett kihallgatott tanuk is többek igazolták a felperesi állítást, — továbbá felperesi ugy, mint alperesi tanuk vallomásai alapján bebizonyultnak kellett tekinteni, miszerint a kérdéses legelohelyen a kizárólagos legeltetési jogot jogszerűen csak felperesnő és elődei gyakorolták,