Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

23 tőszéknok 1870. évi febr. 17-én 704. és 1193. sz. a. kelt határozatára, 1870. évi okt. hó 17-én 8748. szám alatt hozott végzésével, — miután a magyar kir. kincstári jogügyok igazgatósága által a lefoglalt házrészt terhelő és törvényes elsőbbséggel biró adó- és illeték követelések szám szerint ki nem mutattattak, — felperes elsőbbségi jogát a lőportorony-utczai 4. sz. alatti ház fele jövedelmére feltétlenül megállapította; azon kérelemmel azonban, hogy a kir. kincstár a foglalás óta általa fizetni kellett házbérnek foglaltató részérei lefizetésére köteleztessék, helyt nem adott, — a pesti kir. Ítélőtábla pedig a pénzügyi ügyészségnek 1870. évi nov. 6-án 10,128. sz. a. beadott felebbezés folytán f. évi febr. 23-án 34,531. sz. a. hozott végzésével az elsőbirósági végzést megváltoztatta, és a kir. kincstár javára még a fenállott pesti cs. kir. pénzügyészség által 1861. ápril 24-én 15,345. sz. a. kelt rendelvényével, az akkor hátralevő, és az 1866. évi jun. 16-án 37,791. sz. a. felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt kimutatás szerint öszszesen 1179 ft 29 A/2 krt tevő adó- és illetékhátralék erejéig elrendelt és foganatosított letiltásnak a K. István javára 1866. ápril 25-én foganatosított végrehajtás feletti elsőbbségét bíróilag kimondotta. Ezen másodbirósági végzés ellen K. István törvényes időben semmiségi panaszt adott be; mert a kir. ítélőtábla egy már jogérvényeeen eldöntött kérdést vett fel végzése tárgyául, és megváltoztatta az elsőbirósági végzést azon részében, mely jogerőre emelkedett, s azon részére nézve, mely ellen panaszló emelt jogorvoslatot, panaszló sérelmére hozott végzést; ugyanis ezen elsőbbségi kérdés az elsőbiróság által 1869. nov. 8-án 29,744. sz. a. kelt végzéssel akként döntetett el, hogy elsőbbsége P. s társai ellenében feltétlenül megállapittatott, a kincstár ellen pedig akként állapittatott meg, hogy panaszlót a végrehajtás alatti házrészt terhelő, s törvényes elsőbbséggel biró adó- és illeték megolőzi, ezzel tehát az elsőbíróság kimondotta, hogy a kincstár közigazgatási foglalás czimén előtte elsőbbséggel nem bir. Ezen elsőbirósági végzés ellen sem P. és társai, sem a kir. kincstár jogorvoslattal nem éltek, tehát ezekre nézve e végzés jogerőre emelkedett, csakis panaszló emelt semmiségi panaszt és felebbezést a végzés azon része ellen, melyszerint számszerint ki nem mondatott, mennyi azon adó és illeték, mely