Dárday Sándor - Gallu József - Szeniczey Gusztáv - Zlinszky Imre (szerk.): Döntvénytár. A Magyar Kir. Curia Semmitőszéki és Legfőbb Ítélőszéki Osztályának elvi jelentőségű határozatai. V. folyam (Budapest, 1872)

129 hez beadott kérvényükben a fenyitő per folyamatban létét, a tiszafüredi 107. sz. tjkönyvben feljegyeztetni kérték. — Ezen utóbbi kérvényt a fenyitő törvényszék 1870. ápril 8-án 585. sz. a. kelt átirata mellett a telekkönyvi hatósághoz további intézkedés végett áttévén, a telekkönyvi hatóság 1870. évi 585. sz. a. hozott végzésével a fenyitő per feljegyzését, a kérvény értelmében elrendelte, a kir. tábla azonban Kuli András felfolyamodványa folytán: Az elsőbiróság neheztelt végzését megváltoztatta s a perfeljegyzés iránti kérelmet elutasította. „Mert: Hevesmegye fenyitő törvényszéke Végh András és Zauzsánna által benyújtott feljegyzési kérelmet, egyszerűen a telekkönyvi törvényszékhez áttette, miután tehát abban a telekkönyvi rendt. 152. §-a ellenére a fenyitő per feljegyzése a fenyitő bíróság által el nem rendeltetett, annak telekkönyvileg leendő foganatosítása annál kevésbbé volt eszközölhető, mert az hogy az érintett tiszafüredi 704. sz. tjkönyv, melyik tétele áll per alatt, sem lett kijelölve. A legfőbb ítélőszék a kir. tábla fentebbi ítéletét; tokintve, hogy a fenyitő per feljegyzését a telekkönyvi rendt. 152. §-a értelmében, egyedül a fenyitő bíróság rendelheti el, helybenhagyta. XXX. Az 1861. év előtti időről származott kamatok elévülésére nézve az osztrák polgári törvénykönyv szabályai (1480. §.) alkalmazandók. (1871. decz. 13. 9620. sz. a.) Schlíts Mihálynak, Petrovics András és neje elleni adóssági perében, az elsőbiróság alpereseket 294 ft tőke s annak 1847. évi július 2-tól számítandó 6% kamataiban elmarasztalta. Ezen ítélet alperesek által felebbeztetvén, a kir. itélő tábla 1871. évi jun. 12-én 11,319. sz. a. hozott ítéletével, a tőkében történt elmarasztalásra nézve, az elsőbiróság ítéletét helyben Q Döntrénytár. V 17